Ti mit tennétek? Belevágjak ilyen körülmények között?

6: Tavaly társkeresőn ismerkedtem, és avval kezdtük az ismerkedést - még találkozás előtt, hogy minél kevésbé építsük fel a vonzalmat fölöslegesen -, hogy egyeztettük, milyen párkapcsolatra vágyunk, mit akarunk benne csinálni és hogyan, meddig, egészen a legapróbb részletekig hogy mi hogy lesz.

Aki ezt nem csinálja meg, az csak reménykedik, hogy kimondatlanul is pont ugyanazt fogja akarni a másik? Vagy hogy?

Nézd, mi tényleg nem tudhatjuk, hogy komolyan gondolta, vagy poénnak szánta. Te ismered, ott voltál, mikor mondta, mégsem tudod.

Én is azt mondom, hogy ha eddig nem kerültek szóba ilyen téren a hosszabb távú tervek, akkor ideje beszélni róla.

Mindenki magából indul ki.

Én sem örülnék ha megkérnék a kezem.

Az esküvő nem egyenlő a házasságal, csak sajnos sokan összekeverik. Szerintem a nagy lakodalommal járó felhajtásra gondolhatott.

Kérdezd meg tőle, hogy neki milyen az álomesküvő.

15-ös, még ez sem biztos. Én pl. ha úgy éreztem volna, hogy nem vagyok kész a házasságra, nem örültem volna az eljegyzési gyűrűknek, mert a számomra az eljegyzés a házasság előszobája, konkrétan azt jelenti, hogy eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Én soha nem jártam volna jegyben 5-10 évig valakivel. Ha így kaptam volna jegygyűrűt én visszaadtam volna, hogy majd akkor ha már biztosak vagyunk a házasságban.

Ezt nem egyformán látják az emberek. Ezért mondom, hogy kívülállóként nem lehet tudni, hogy a kérdező barátnője hogy gondolkozik erről.

A párommal nagyon jól megvoltunk, együtt éltünk, és váratlanul jött a baba. Amikor kiderült, megkérdezte, hogy tartsunk-e egy lagzit. Én meg azt mondtam, hogy nem akarom.

Nem azért akarok házasodni, mert jön a baba, nem is akarom, hogy mindenki azt higgye, csak azért házasodtunk, mert jön a baba. Meg milyen lagzi lenne, ahol rá sem bírok nézni a menüre (mert hányingerem van), nem tudok hajnalig táncolni (mert 8-kor már kidőlök)...stb.

Szóval kikosaraztam. Igazából úgy gondoltam, hogy egy papírtól nem lesz több, mert eddig is nagyon jó volt így.

Aztán másfél évvel később mégis megkérte a kezemet, én meg bőgtem a meghatottságtól. Örültem, hogy annyira szeret, hogy elvesz feleségül. Bevallom, egy kicsit fura volt utána, hülyén hangzik, de meg kellett szoknom az új titulust: a férjem. Ma már semmi bajom ezzel:))

Én azt bánnám most már, ha ennyi idő után nem vett volna el. Szerintem egy próbát megér. Mit veszíthetsz?

Lehet, hogy ő is meghatódik tőle.

Azt mondod, hogy ő nem játszadozik, hanem amit kimond, azt úgy is gondolja. Ha ez így van, és ez volt a reakciója, akkor szerintem még nem áll készen az esküvőre/eljegyzésre.

Szerintem kérdezd meg először csak így vacsora közben, vagy ha esküvőt láttok tv-ben, vagy a meghívó előkerül, hogy ő tervezi-e, hogy megházasodik, vagy hogy mit gondol a házasságról. Sokaknak csak felesleges papír, és lehet hogy ha ő nem akar esküvőt, akkor csak ciki lesz a helyzet. Ha azt mondja, hogy szeretne esküvőt, akkor vágj bele. És várhatsz esetleg karácsonyig vagy újévig, így van időd megbizonyosodni róla, hogy ő is szeretné.