Ugye ezzel nem csinálok egy értéktelen viccet az eljegyzésből? Vagy várjak még?

Jaj de ezt most úgy mondjátok, mintha az eljegyzés egy visszafordíthatatlan dolog lenne, ha nem működik, hát istenem, történt már ilyen a világegyetemben..Vagy annyira hihetetlen, hogy lehet ez akár működőképes is?

Lehet lepontozni. Ja, már megtettétek, de egye fene megbocsátok :D

(a nem tudom, hányas válaszoló voltam)

21-es 17-es és 14-es szép.. szomorú, hogy a gyk -n aki korán megtalálja a szerelmét és házasságban él boldogan(küszködve persze, mert "nem élhet senki sem gondtalan") az nullát ér. Irigy-mirigyek egymáshoz az emberek,na. Miért is kéne először köröket futni, kínlódni a nem kívánt gyermekáldással, kínlódni-vergődni kapcsolatról kapcsolatra, ha 17 évesen kinyílik a szerelem a szívekben? Attól JOBB NEM LESZ.. változatosabb,igen... A szerelmet, mint nagyszerű érzést, legjobban 18 év tájékán érezzük.. Utána már csak keressük azt a tiszta ragyogó érzést, ami beburkolt akkor.. és ez kegyelem, nem lehet csak úgy megkapni az életben. Egyszer mindenki megkapja. De hát ezt a költők tudják, mondják.

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek"

"21-es 17-es és 14-es szép.. szomorú, hogy a gyk -n aki korán megtalálja a szerelmét és házasságban él boldogan(küszködve persze, mert "nem élhet senki sem gondtalan") az nullát ér. Irigy-mirigyek egymáshoz az emberek,na. Miért is kéne először köröket futni, kínlódni a nem kívánt gyermekáldással, kínlódni-vergődni kapcsolatról kapcsolatra, ha 17 évesen kinyílik a szerelem a szívekben? Attól JOBB NEM LESZ.. változatosabb,igen... A szerelmet, mint nagyszerű érzést, legjobban 18 év tájékán érezzük.. Utána már csak keressük azt a tiszta ragyogó érzést, ami beburkolt akkor.. és ez kegyelem, nem lehet csak úgy megkapni az életben. Egyszer mindenki megkapja. De hát ezt a költők tudják, mondják.

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek"

Senki nem mondta, hogy aki bármikor megtalálja a szerelmet és tartós, boldog házasságban él, az nullát ér.

Milyen körökre és milyen nem kívánt gyermekáldásra gondolsz? Valami olyan logikai csavart tettél a dologba, amiről szó nem volt. Nem, én sem a 17 éves kori szerelmemmel vagyok együtt, de ettől még nem szálltam f...ról f...ra. És igen, volt pár zátonyra futott kapcsolatom, ahol bizony hiába nyílt az én szívemben a szerelem, ha a másik beletiporta a sárba, vagy egyszerűen csak nem illettünk össze.

Az, hogy a szerelmet 17-18 évesen éljük át leginkább, az egyszerűen nem igaz.

Voltam szerelmes tizenévesen is, kora huszonévesen, de a szerelem legmélyebb, legtisztább, féltékenységtől, bizalmatlanságtól, játszmáktól és taktikázástól mentes formáját 25 éves korom óta élem, hosszú évek óta harmóniában. (És nem küszködve, azzal a közhellyel etetve magam, hogy mások se boldogabbak, mert nincs gondtalan élet...) Pedig nem vagyok későn érő, mindig inkább nyugis, biztonságra vágyó, családcentrikus lány voltam. De így alakult. Az önismeretre idő kell. Tapasztalat.

Ettől még működhetnek párok, akik tizenévesen kerültek össze, de ez egyáltalán nem átlagos, és nem kéne éretlen embereket arra buzdítani, hogy csinálják csak, pusztán mert az univerzumban és a történelemben volt már példa sikeres próbálkozásra...

#23,köszönjük, hogy elmondtad életed, bár nem egészen ide tartozik, de örülünk, hogy szépen alakult.

Azért írtam, mert helytelennek éreztem, ahogy lerohanták a szerelmes kérdezőt, aki az életét a szerelmével tudja elképzelni. Ilyen is lehet, nem is ismerjük a pontos helyzetet- de túlzásnak érzem, hogy rárontani, azonnal hagyja ott a "gyereket " Nem gyerek. Anyányi lány egy 18 éves. Más, hogy úgy alakulnak a dolgok, hogy még nem alakul család. Szintén nem ide tartozik.

"Az önismeretre idő kell. Tapasztalat."

Bizony, ez életre szóló feladatunk: Ki vagyok én?

De fenntartom, hogy a szerelem, mint érzés a legerősebb 18 körül. Nem 10 évesen, nem 30 évesen, nem 80 évesen - holott ott, 80 évesen lényegesen több önismeret, tapasztalat van. Csakhogy vannak életkori sajátosságok. Van, amikor legjobb megtanulni járni, beszélni, és így tovább, gyógypedagógusok tudják, milyen nehéz az elmúlt optimális idő után kialakítani valamit...

30 évesen már sok a racionális szempont, ami akadály( és nem belekevertem, tény a sok ezer abortusz- minek elenyésző részénél van orvosi indokoltság - ez is befolyásolja a későbbi életet, nem csak fizikai szinten, lelkiekben is)

A túl sok racionális szempont, zavaró a lényegileg racionalitás feletti tiszta, érdekmentes, ragyogó érzés lélekben való megjelenésében. Nem kell ellenpéldákat hozni, tudom, hogy van számos. Azt is tudom, ebből a szerelemből nagyon ritkán lesz életre szóló együttlét. Sajnos - ennek át kell menni egy görögtűzbe, szeretetbe, ami nem szokott sikerülni.

Mégis ez a véleményem.

"De fenntartom, hogy a szerelem, mint érzés a legerősebb 18 körül. Nem 10 évesen, nem 30 évesen, nem 80 évesen - holott ott, 80 évesen lényegesen több önismeret, tapasztalat van. "

Sajnállak, ha ezt így érzed. Az előtted szóló válaszadóval maximálisan egyetértek. A szerelmet később érezzük sokkal mélyebben, tisztábban. A tinikori első szerelem a legtöbb embernek egy rajongó érzés, ahol nem is igazán a párját látja, hanem benne egy eszményképet. Az igazsághoz vagy a szerelemhez nem sok köze van ennek az elvakultsághoz. Szerelmet akkor érez az ember, amikor igazán a párját szereti, nem valami ábrándot, mint 16 évesen. Ennyi idősen az ember még gyerek. Próbálkozik. Dolgoznak benne a hormonok... de csak felszínes, ragaszkodó mániára képes, szerelemre nem. Mert ahhoz belátás, önfeladás, megértés, odaadás, és még sok olyan dolog kell, amire egy ilyen idős gyerek nem képes. De majd felnő.

"Ilyen is lehet, nem is ismerjük a pontos helyzetet- de túlzásnak érzem, hogy rárontani, azonnal hagyja ott a "gyereket " Nem gyerek. Anyányi lány egy 18 éves."

Ha sikerült volna legalább a feltett kérdést elolvasni és értelmezni, akkor látnád, hogy a barátnő nem 18, hanem 16,5! Én is a könnyekig hatódok Rómeón meg Júlián, de már bocs, a 16,5 éves lánnyal ne akarjon már a kérdező felnőtt nőt játszatni, mert attól még évekre van. Legyenek együtt, ha akkora a szerelem, mégis miről késnek le, ha az eljegyzéssel várnak a 18. szülinapig? Ha másfél év múlva is együtt vannak, és még mindketten úgy gondolják, akkor üsse kavics, legyen eljegyzés. De ennek pont semmi értelme nincs, hogy egy jogilag és jó eséllyel lelkileg is gyereklányt eljegyezni. Persze divat. Végül is a fültágítónak, a piercingnek sincs semmi értelme, mégis sokan csinálják. Lehet gyűrűt húzkodni, csak minek?

Szerintem két dolog miatt is röhejes lehet:

– Az egy év járás semmi. Nem ismerhetitek még elég mélyen egymást. Akkor gondolkozz eljegyzésben, amikor már több éve együtt vagy valakivel – némi együtt élés nagyon hasznos –, és nemcsak randikról, hanem a dolgos, szürke, fárasztó, néha konfliktusokkal terhes mindennapokban is valódi társai vagytok egymásnak.

– A barátnőd még nagyon fiatal, várnod kellene legalább néhány évet. Lehet, hogy ha eljegyzed, hamarosan rádöbben, hibázott, hogy gyerekként elkötelezte magát, hogy "nem élt eleget". (Maga a korkülönbség nem gond, köztünk még több van, de mikor összejöttünk, 20 éves volt a lány, és érettebb, mint a többi 20 éves. Négy és fél év után kértem meg a kezét.)

Amíg nem éltek együtt, szerintem felesleges az eljegyzés, Így lenne rendjén: Megismerkedés, járás, összeköltözés, eljegyzés, összeházasodás az eljegyzés után 1-2 évvel, és utána 1-3 évre rá pedig gyermeket nemzeni!

Ő még kislány, nem egy nő.