A férjemnek valami pszichés zavara van? Ezért próbál engem értéktelen embernek beállítani, aki csak háztartási robotnak jó?
A férjem mindig úgy állít be mások előtt, mintha egy értéktelen ember lennék, akinek semmi haszna, aki semmihez sem ért. Mindig segítem a munkáját: szerkesztem a hirdetéseit, a szórólapjait is én készítem, ezen kívül még sokféle dolgot elvégzek helyette. Ha levelet, vagy újságcikket ír, kijavítom a fogalmazási és helyesírási hibáit és még sorolhatnám.
Ma reggel nálunk volt egy közös barátunk és a munkáról beszéltünk. A férjem mondta, hogy a névjegykártya készítésben majd segíthetek neki. Én megemlítettem, hogy a névjegykártya készítésen kívül is hasznos lehetek, pl. fénykép szerkesztésnél (a többit nem is említettem). Erre gúnyos és flegma stílusban válaszolt: "Igen?...Tényleg így gondolod?...Aha, biztos..."
Nem értem miért lett ilyen. Sokszor hallom, mikor a munkájáról mesél másoknak: "én ezt csináltam, én azt csináltam, én valósítottam meg, az én ötletem volt". Mindig E/1 személyben beszél, mintha én nem is léteznék, pedig tényleg sokat segítek neki.
Csúnya dolog lenne, ha magára hagynám? Arra gondolok, hogy szerkesszen ő mindent, írja meg a leveleit tele helyesírási hibákkal és akkor tényleg elmondhatja, hogy Ő egyedül csinál mindent. Vagy húzzam meg magam és dolgozzak tovább a háttérben?
"Mindig segítem a munkáját: szerkesztem a hirdetéseit, a szórólapjait is én készítem, ezen kívül még sokféle dolgot elvégzek helyette. Ha levelet, vagy újságcikket ír, kijavítom a fogalmazási és helyesírási hibáit és még sorolhatnám. "
Azért csinálja, mert hagyod, meg azért, mert nincs benne elég tisztelet, nekem ilyen tapló nem kéne!Az biztos, hogy mikor van közönség, mindig jó hangosan beszólnék, hogy azokat a hirdetéseket én szerkesztem, mert az uraság egy szót nem tud helyesírási hiba nélkül megírni!Hadd égjen kicsit a képe, akkor talán visszafogja magát!
Már természetessé vált neki, hogy mindig ott vagy neki. Velem hasonló szitu, a vacsora főzés miatt alakult ki :)
Amikor összeköltöztünk, még nem nagyon ment a főzés, így besegített Ő is. Ahogy teltek az évek, egyre ügyesebb lettem és az Ő közreműködése és az ételeimre adott bókjai is elmaradtak. Szép lassan természetessé vált, hogy főzök mint egy robot. Ha épp nem úgy sikerült, akkor nagyon csúnyán megjegyezte, akár mások előtt is.
Ennek úgy vetettem véget, hogy elmondtam erről az egészről neki az érezéseimet és szép lassan visszavettem a lendületemből. Két alternatíva maradt: vagy értékel engem vagy Ő is beszáll a feladatokba... Természetesen az elsőt választotta! :)
Ha valóban minden így van,amit leírtál,akkor a férjed nem becsül meg. Ismétlem, ha valóban. Mert ahhoz, hogy ténylegesen fel lehessen mérni egy házasságot elég kevés információ a feleség kiakadása egy konkrét élethelyzetben. Egyébként a megbecsülés hiánya nem pszihés zavar.
Ja és ami nagyon tetzsik:
"Minden sikeres férfi mögött egy okos nő áll, szokták mondani, ami tetszik vagy sem, így van."
Ezt én azzal szoktam kiegészíteni, hogy igen így van, de minden sikertelen férfi mögött is áll egy nő,ami tetszik vagy sem,így van. (vagyis nem csak az érdemeket kéne kiemelni,egyébként ez tipikus szülöi hozzáállás is egyben, mikor a gyerek sikerei egyben a szülő sikere is,de a gyerek kuderca mindig a gyerek kudarca,mert szabad akarata van...)
Ez nem pszichés probléma, ez nagyképűség, és tuskóság.
Nem értem, miért jó neked mellette? :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!