Miért nem tud örülni a fia boldogságának a párom anyja?

Először is gratulálok. Másrészt meg ne foglalkozz vele. Az én "anyósom" is detto ilyen. Az ő kicsi fiát elviszem, ej de rossz vagyok. Közel 30 évesen már nem marad a szoknyája alatt. Ezenfelül állandóan cseszegeti, bármivel. Most a heppje, hogy kövér. 190 centijéhez 85 kilo de sebaj. Előtte az volt a baja, hogy a tőlem kapott pólót hordta. A lényeg, hogy valami sosem jó. Remélem én nem leszek ilyen. Most azon duzzog, hogy össze fogunk költözni. Meg, hogy nem is tudok olyan jól főzni, éhen fogunk halni. :D

23L

Az én "anyósom" is ilyen lesz már előre látom. Mi 22 évesek vagyunk, még egyetemisták. Egy éve vagyunk együtt, de már most elmondja két havonta, hogy ő még nem akar unokát és reméli eljegyzés sem lesz még egy darabig.

Igyekszem nem felvenni, mert tényleg egyelőre szó sem volt ilyesmiről, nem adottak hozzá a feltételek, de azért ha jobban belegondolok még is csak nagyon rosszul esik ez a hozzáállás. Mintha meg akarna győzni minket valamiről, vagy ránk erőltetni az akaratát. Először még meg is mosolyogtam, de az hogy ilyen sűrűn téma ez, már kicsit unalmas és valahol bánt igen.

A nagy szerencsém az, hogy távol laknak és ritkán találkozom velük, szerencsére a páromnak esze ágában sincs visszaköltözni a környékre, nekem sem... így aztán azt a pár napot, amit majd náluk töltünk talán kibírok.

Egyébként szerintem ez a mi családunk női tagjainak az átka. Anyut sem bírta elfogadni az anyósa, nagymamám soha...

Anyám szerint a feleségem csak a lakásért hajtott,(1/3 rész).A főztjét nem kritizálta,(mivel a konyhába be se engedte).Két gyerek,15 év albérlet,a végén minden szétesett.Most megint van fiacskája.Nem tudom nem szeretni.Ezt dobta a kocka.

ui: A feleségem 5 éve meghalt.

Hát azt hiszem üdv a klubban!

Nemsokára ennél durvább dolgokat is fogsz itt írni. Én már bele sem kezdek, pedig tudom lesz ennél még rosszabb is. Vagy megszoksz vagy megszöksz, más út nincs.