A párommal vagyis a völegényemmel nagyon sokat veszekedek 4éve vagyunk együtt! Kb 2hónapja fontosak lettek a barátai meg az anyja meg az öccse! Meg mindenki csak én4pedig eddig sem mondtam hogy ne menjen el! de mit csináljak?

Nem ismerem a kapcsolatotokat, nem látok bele, de az nem lehet, hogy mindezidáig túlságosan kisajátítottad a párodat magadnak, és most jutott el odáig, hogy a fenébe, így elveszíti a barátait?

Én ismerek ilyen kapcsolatot, a barátnő igencsak kisajátítja magának a párját, és a srác szépen hanyagolta el, hagyta magára a gyerekkori barátait, akik közül többeket már óvodás és kisiskolás kora óta ismer. Itt volt a szalagavatós időszak, és mindenki szervezkedett a körből, fizették egymásnak a meghívókat, ez a srác egyiküket faképnél hagyta, vagyis megvették neki a meghívót fölöslegesen. Az illetőnek nagyon rosszul esett, hogy fölöslegesen rótta a köröket utolsó percben (szó szerint), de csak azért nem tette szóvá, mert úgy tudja (mai napig), hogy a srác betegség miatt nem ment el. Nem tudom, ez a srác mikor fog rájönni, hogy nem szabad eldobni a barátokat, de ha nem kap észbe időben, annak nem lesz jó vége.

Szió!

Igen fontosak az ember életében a barátai,csak nem kell tulzásba vinni!Mindent mértékkel!Nekem is vannak barátnőjeim soha sem hanyagolnám el őket sokat találkozunk d.u.-ként!Mindenki a gyerkőcével jön traccsolni.

A férjem sokat melózik,neki már kevesebb ideje jut a barátokra,de ha teheti,elmegy hozzájuk,vagy hozzá jönnek!

A szüleink,tesójaim szintén kapnak helyet az életünkben hetente 2-3 alkalommal.Beosztjuk az időnket!Mondjuk nekem nincs ilyen gondom,hogy nem visz a kedvesem magával minket,mert 90% együtt megyünk!

Hááát pofozkodni azért nem kellene,mert hidd el,az mindég megmarad a fejében amit tettél és majd időközönként a kenyeredre lesz kenyve,sajna!

A gyerkőc meg majd jönni fog,csak ne élj stresszes életet,mert akkor nehezebben lesz csemetéd!

Vigyázz magadra,javítsd ki a hibádat,hagyj szabadságot a völegényednek,hidd el kell a pasiknak egy kis "egérút"!

Szerintem imádkozz azért, hogy a párod ne emlékezzen sokáig a mai közjátékra. Emellett beszéljétek meg az összes dolgot ami miatt vita van és vegyél erőt magadon, hogy ne kiabáld le a fejét.

Sok más férfi - én is - egy ilyen gyűrűvisszaadós-pofozkodós epizód után soha többet nem álltam volna szóba veled. Én nem ütök meg nőt és ha ő csak ezt tudja lépni, nem fogok ugyanazzal a lappal válaszolni, mert nem megoldás és nem is alap a problémák megoldásában. Ezzel csak súlyosbítani lehet a helyzetet. Ha nincs annyi emberség, hogy normális hangon meg lehessen ezt oldani akkor lépj(etek): nem biztos, hogy együtt kell leélni az életeteket, ilyen helyzetben pedig biztos nem!

Maradj nyugodt és ne felejtsd el: a férfiak nem gondolatolvasók, mondd meg nekik, ha bánt valami, ne várd el, hogy egyből tudja a vőlegényed, hogy mi zavar. Ne pofozkodj, mert az megalázó egy férfi számára (én egyszer ütöttem meg a párom a barátai és idegenek előtt, és szörnyű lelkiismeret furdalásom volt, amiért ilyen megalázó helyzetbe hoztam. Nem tudtam, hogy kérjek bocsánatot tőle). Tehát maradj nyugodt és gondold át, hogy tetteidnek súlya van. A vőlegényednek is jár egy kis szabadság, de abban igazad van, hogy meg kell ezeket beszélni, hogy tudd, pl. másnap estére ne tervezz romantikus vacsorát.

Egy szó, mint száz: légy türelmes és csak akkor csinálj vitát, ha valóban, nyomós okod van rá. A gyakori veszekedések el fogják venni a dolgok súlyát, és nem hiszem, hogy megéri vitázni egy baráti összeröffenés miatt.

Hat tudod mit? Biztos neked is vannak baratnoid es rokonaid, amikor a parod elmegy a barataihoz, te is csinalj egy csajos vagy csalados eset!

En sajnos jartam ugy, hogy volt egy jo baratom, osszejott egy lannyal, engem teljesen elhanyagolt. Nagyon fajt.

Ugyhogy annak a partjan vagyok, hogy igenis kell neha egy-egy este a baratokkal, csaladdal.

Remelem nala is csak errol szol, de ezt csak akkor tudod meg ha tisztazod VELE, mert ezt csak O tudja megmondani.

Szia!

Engem is zavart sokáig, hogy a párom "haveros". Sokszor úgy éreztem, ők az elsők az életében...de mindig azt mondta, hogy ez nem igaz, mert én vagyok neki az első...persze ettől én még ugyanazt éreztem. Ő elment haverozni én meg le voltam sz*rva. Rossz kedvem volt? Nem volt érdekes, ment haverozni.

Bele kellett nyugodnom, hogy ő ilyen. És talán túlságosan sokat akartam tőle, kisajátítani akartam, de nagyon, mert nekem kevés barátnőm van, és ők is inkább a párjukkal vannak, mint barátnőkkel. Elfogadtam, működik minden, nem mondom, hogy nekem a legjobb, de biztos vagyok abban, hogy ő is nagyon sokmindent eltűr tőlem, amitől neki nem a legjobb. Szóval én azt javaslom, hogy ne pánikloj, nincsen baj, csak kell neki egy kis levegő. Legyél hozzá kedves, próbáld úgy intézni a dolgokat, hogy visszacsábítsd magadhoz, és inkább veled akarjon többet lenni, mint másokkal. Nekem bejött. Macerás, de működik. :) Kitartás!