Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van ez? Eljegyzési mizéria.
Előre jelezném, hogy nem provokációnak, meg vitaindítónak szánom a kérdést, csak érdekel ki mit gondol, szóval ehhez mérten várom a válaszokat!
Miért van az, ha egy lány felteszi a kérdést, hogy hogyan célozzon a párjának arra, hogy lehetne már eljegyzés (itt az évek óta tartó, együttélős kapcsolatokra gondolok persze), szinte mindenki lehurrogja, hogy várjon, hova siet, a pasi még nem érett rá, és különben is, minek akar férjhezmenni, nem a papíron múlik, meg hasonlók.
Tehát ha én nő létemre úgy érzem, ideje lenne az eljegyzésnek, és ezt szeretném a párom tudtára adni, mert ő meg nem mozdul, milyen módszerrel tehetem, ami elfogadható, mert a kérdéseket olvasva egyik sem az:
-ha szólsz, hogy szeretnéd: sürgeted, oda a meglepetés, tuti elhagy, mert kikényszerítetted
-ha nem vagy ilyen egyenes, csak célozgatsz: gonoszul manipulálod, stresszeled, tuti elhagy, mert a válaszolók is lelépnének az ilyen szemét nő mellől
-nem szólsz, magadban fortyogsz: tönkreteszed a kapcsolatod az ezen való görcsöléssel, tuti elhagy, mert sárkányosodsz
Most komolyan, várni kell a mai lányoknak akár évekig, mosolyogva szó nélül, mert a pasi dolga megkérni a kezét?
Oké hogy régen ez volt, de a nagypapámék idejében nem is tököltek a pasik évekig, max. 1 éven belül eldőlt, lesz e lagzi. Manapság ugye nincs így, de én személy szerint igazságtalannak érzem, hogy a többség szerint csak a pasinak van joga dönteni, a nőnek a jelek szerint semmi beleszólása a dologba, mert akkor a közvélemény szerint egy hárpia. Én nem akarok még férjhez menni, fiatal vagyok, most kezdtem dolgozni, nem időszerű.
De már 3 éve együtt vagyok a barátommal, és ha neki is lesz teljes állása, és adottak lesznek a feltételek, nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam amiatt, hogy döntést várok tőle, mi legyen a jövőben. Nem fogom szó nélkül tűrni (mert a meglepetés fontos ugye) hogy meg se mukkan, és csak szaladnak az évek.
Szerintetek nem igazságtalan, hogy a férfiaknak végül is éveik vannak rá, hogy eldöntse, el akar e venni, de a ha a nő a lánykéréstől számított 5 másodpercen belül nem mond igent, nem is gondolja komolyan a dolgot, meg nem is igaziak az érzelmei?
Valahogy nekem ez nem kerek, hogy csak a pasik dönthessenek, végül is nem csak az ő életéről van szó, nem?
Gondolom egyikőtök se hagyná, hogy a párja döntsön helyette arról, odaadja e valakinek a fél veséjét, akkor ez miért van így?
Várom a véleményeket, és kérem mellőzzük a sértegetést, a házasság szükségességét, a papír fontosságát becsmérlő kommenteket! Köszönöm!
"Azért,mert egyesek úgy érzik,a férfinak kutya kötelessége 3 év után megkérni a kezüket és ha nem,megy a hiszti meg a cirkusz."
Ha a fent említett emberekkel van gondod, miért nekem célzod az írásod???
Mert te meg ezt írtad:"Akik 3-4 évnél tovább húzzák annak megvannak a lelki/anyagi vagy egyéb okai."
Az okok alatt gondolom, csak a negatív hátráltató tényezőket érted és helyeseltél arra a felháborodott költői kérdésre is, miszerint a több éves együttélés szerinted sz*rral gurigázás a szintén több éves együttéléshez képest, amiről papír van.
"Az okok alatt gondolom, csak a negatív hátráltató tényezőket érted" - az okok alatt az okokat értettem, lehet az negatív vagy semleges.
Egyet értettem egy előttem leírt gondolattal, mi szerint az együtt élés a házasság előkészítése. Bizonyos értelemben sz.rral gurigázás lehet, ha értelmetlenül húzzák. Ha nincs egy kapcsolatnak célja, akkor az igen csak időrabló dologgá fejlődhet. És biztos vagyok benne, hogy aki eme költői kérdést tette fel, az is érzi, hogy mennyire megfogta ezzel a probléma lényegét.
Papír, papír, akik nem értik a házasságkötés lényegét mindig csak ezzel jönnek. Mintha nem értékelnék a másik ember szándékait...nem csak papír. Szertartás, ami pedig évezredek óta az emberi lét alapelemi között van. Nem kellene alábecsülni.
Igazi elsőrandi hangulat.
Izzik a levegő, szikráznak a szemek, lágy zene. Közben ki-ki tisztázza, hogy most épp nem a másik tekintete bűvölte el, hanem ő bizony feleséget/férjet keres.
Ettől még működhet így, de csak akkor, ha mindkét fél ilyen típus. Ellenkező esetben a következő másodpercben valaki sikítozva el fog rohanni a helyszínről.
46-os: az szerintem simán tisztázható már az elején, hogy ki hogy képzeli el a távoli jövőjét, legalább nem lesz 15 év múlva a GYIK-en egy "a párom nem akar gyereket, de én igen" kérdés. nyilván nem úgy megy, hogy közlöm a másikkal, hogy "te leszel a feleségem", mert ettől persze, hogy menekül, de általánosságban miért ne lehetne felvetni?
35/N/nem házasságpárti
Hát jó sok válasz érkezett, látom sokan sokféleképp látjátok a dolgot.
Ez szerintem így van jól, mert aki nem akar nősülni (és ezt felvállalja, nem sumákol), találhat magának házasságellenes (vagy csak nem érzi lényegesnek) párt.
Csak szerintem elég sok férfi lapít, mert a munkahelyi és az egyetemi környezetemből kiindulva az van, hogy ígérget, meg megsértődik ha szóba kerül az eljegyzés, pedig emellett állítja, hogy fontos neki is.
A személyes kedvencem a bátyám egy igen "kedves" ismerőse, aki nevetve mesélte, hogy megkérte a barátnője kezét, de ennyi. Sose fogja elvenni, mert nem tudja elképzelni, hogy ő legyen a felesége. Ha szóba jön az esküvő, majd kitalál valamit.
ÉS állítja, hogy sok pasi ezt csinálja, nem elszigetelt dolog ez. Na, ettől forog a gyomrom, mert szerencsétlen csaj, mire rájön, lehet kicsúszik az időből (csak úgy szülne, hogy férjnél van, és 30 körül jár)
Szóval én nem azt várom el, hogy az első randin kérjen meg, de szerintem 1-2 év után rákérdezhet a nő sértődés nélkül, mert addigra illik legalább sejteni a jövőbeli tereket.
Aki pedig a "sszarral gurigázást" említette: igen sajnos sok lány célja tényleg a gyűrű, és nem élvezik a kapcsolatuk alakulgatását. Én nagyon élveztem/em ezeket az időket, nem cserélném el semmilyen gyűrűre.
De így 3 év (és 2,5 év együttélés után) jó tudnom, hogy tartunk valamerre, ami számomra: gyűrű, esküvő, gyerek sorrend. Nem tudom elképzelni pl a gyerekvállalást a jelenlegi kapcsolati stádiumunkban (ami nem jelenti, hogy epedve várom a lánykérést). Nem akarok még gyereket, és jól érzem magam így, élvezem a hétköznapokat, hogy minden nap rájövök mennyire összepasszolunk a szerelmemmel.
Engem kicsit sért, hogy aki nem akar férjhez menni (mert nem fontos neki, szíve joga) szereti úgy beállítani az én "fajtámat" (igen, kell a papír), hogy nem szeretjük a párunkat, mert elhagynánk, ha nem vesz el, feladva a jó kapcsolatot. Csak az érdekelne, hogy lehet e jó az a kapcsolat, ahol az egyik félnek le kell mondania (és keserűség nélkül biztos nem megy) egy számára ennyire fontos dologról. Csak fordítsátok meg: nem akarsz férjhez menni, jó a kapcsolatod, és a párod mindenképp nősülne, csak úgy tudja elképzelni a jövőjét. Akkor mi van? Elhagyod vagy hozzámész? Ez nem egy olyan helyzet, ahol van köztes megoldás, és ha nem egyeznek meg a felek, viták lesznek---->romlik a kapcsolat. Kicsit nekem a gyerekvállalós kérdéskörhöz hasonlít. Ott pedig mindenki teli szájjal tanácsolja a gyereket akarónak, hogy lépjen le, egyszer él, megbánja, ha emiatt nem lesz gyereke.
_Nekem ez is olyan, biztos életem végéig bántana, hogy nem volt esküvőm, ami nekem nagyon fontos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!