Miért van ez? Eljegyzési mizéria.

A nők egy részének,mintha ez lenne az életcélja,hogy flehúzzák a gyűrűt az ujjára.. ez nevetséges mikor valaki ezért hisztériázik ,meg csinálja magának a felesleges problémákat. van egy állítólag boldog párkapcsolata (hiszen ezért akar hozzámenni ) ,aztán szenevdnek meg eljtászák a nagyhalált hogyha egy fél évnél többet kell várniuk. Örüljetek neki ,hogy van párotok aki szeret titeket és majd ha úgy alakul el fog jegyezni.

Ez teljesen tipikus egyébkétn,hogy a barátnőknek meg a csoporttársaknak már megvolt az eljegyzés,akkor nekünk is gyorsan, mi sokkal régebb óta vagyunk együtt,sokkal jobban szeretjük egymást blabla és mégis.Iszonyat gyerekes . Mi másért akarna valaki pl egyetem alatt eljegyzést ,minthogy villogjon vele? közben nyilván nem fognak összeházasodni ,vagy aki meg tud szervezni egy esküvőt tanulás és munka mellett az igen ügyes. Vannak akik még együtt sem éltek, de már itt kérdezgetik napi rendszerességgel,hogy miért nem veszik már el őket.. és képesek komolyan szenvedni,mintha lenne valami igazi problémájuk. De ne is legyen nagyobb .

Nálunk is úgy volt,mint az utolsó kommentelő írja.Már a kapcsolat eleje óta tudtam,hogy ő házasságpárti,hány gyereket szeretne,mit tervez a karrierjével,hogy látja a jövőt.A terveink egyeztek és lépésről lépésre meg is valósítottuk.Nem volt bennem kérdés,hogy el fog venni.Sem célozni sem zsarolni nem kellett.2 és fél év után megkért,rá fél évre összeházasodtunk.

Aki 8 évig vár,anélkül,hogy tudná a kedvese mit hogy tervez,az miért teszi? Ha pedig tudja,hogy a másik nem akar nősülni és ez a nőnek fontos,akkor miért tart ki olyan ember mellett,akivel másra vágynak?

El sem tudom képzelni, milyen komoly kapcsolatnak csúfolt viszonyok létezhetnek, ahol a két fél évekig egymás MELLETT él, és a legfontosabb jövőjüket illető kérdésekről nem tudnak beszélni...az ilyen viszonyokban hogy merül fel, hogy családot alapítsanak??? Oké, hogy szerelem, meg jó a szex, csak ez baromi kevés.

Egy kapcsolat alapja és a másik megismerésének kezdőköve a kommunikáció, sok sok beszélgetés. Mi így kezdtük a kapcsolatunkat, hogy sokat beszélgettünk. Már az első randin, mikor magunkról és a céljainkról volt szó, megemlítettük, hogy mik a terveink. És azóta tervezzük, szervezzük, hogy hogyan egyeztessük össze a célokat és hogyan valósítsuk meg őket együtt. Mert azonosak a célok és ez az ami igazán számít. :)

24N

Már bocs,de én akkor dobtam az ékszíjat,mikor megláttam,hogy "ez nehogy már csak a férfi döntése legyen!".

De az! A nők sacper 90%-a vágyik a házasságra. Egy komolyabb kapcsolatban ez jóformán evidens. A nő alapjáraton akarja és a férfi majd csak idővel. Hagy döntse már el,mikor érzi Ő késznek magát rá,ha tudja,hogy részedről mehetne!

20N

(leánykérésre várva)

Szeretem ezt a gondolatmenetet, vagy inkább annak hiányát.

Miért nem írja a pasi alá, ha neki nem fontos? MERT NEM FONTOS!!!

Az is egy álláspont, hogy valamit feleslegesnek tartok. Nem azt jelenti, hogy MINDEGY, hanem azt, hogy NEM AKAROM.

Ha holnaptól be lehetne az önkormányzatnál jelenteni, hogy szeretem a húslevest, akkor mi lenne? Jobban szeretném a húslevest, ha lenne róla papírom? Kevésbé szeretném, ha nem lenne róla papírom, de ugyanannyit enném, mint valaki, akinek van róla papírja?

"De vannak a környezetemben olyanok is szép számmal, akik beszélnének, de a párjuk lapít, mint az a bizonyos, terelés megy ezerrel, hogy majd egyszer, meg nem kell sietni."

Oh, mintha csak a saját esetemet olvasnám. :) Tabu téma az egész eljegyzés. De már megszoktam, azóta nem is említem.

Tényleg nem értem. Annyi idő alatt, míg egy kapcsolat megérik a házasságra, nem kerül szóba párnál, hogy melyik félnek mennyire fontos az a papír? Nekem mondjuk annak ellenére, hogy nő vagyok, abszolút nem jelent semmit a dolog, de ha a páromnak ez lenne a heppje, hát hozzámennék. Vice versa is működnie kéne.

(Mondjuk a férfiak racionálisabban gondolkodnak - ha teszem azt, pasiból vagyok, és a párom az esküvőért toporzékol, de az albérletet nem tudjuk fizetni úgy, hogy kajára maradjon pénz, akkor lehet, hogy én se mennék bele egy olyan nagyzoló buliba, mint egy menyegző. Az esküvő szerintem olyan kiadások lavináját alapozhata meg, amire nem csak lelkileg, de anyagilag sem árt felkészültnek lenni. Szóval ennek azért több oldala van, nem ilyen egyszerű, hogy juj-nem-kéri-meg-a-kezem-biztos-nem-szeret...)

Nézd, én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy normális kapcsolatban azért már egy év, kettő után eldől, hogy működik-e (vannak-e állandó veszekedések, összeférhetetlen-e a jellemük, vagy békében, jól megvannak), össze lehet-e költözni. Ilyen tájt már azért két értelmes ember megemlíti egymásnak, hogy ugyan egymással szeretnék-e leélni az életüket, vagy sem, beszélnek arról, kinek hány gyermek az álma, valamint házasságpárti-e, vagy sem.

Na ha ez elmarad, az nem csak a férfi, hanem a nő hibája is. Mindkettőé. Szerintem nem normális dolog 6 évet, vagy akárhányat lehúzni egy kapcsolatban, akár együtt élve, úgy, hogy meg sem említik egymásnak ezeket a dolgokat. És itt nem arról beszélek, hogy a nő tömje a pasi fejébe, hogy végy már el. Egy egyszerű: szeretlek, veled szeretném leélni az életemet elég, hogy elindítsa bárki is a beszélgetést.

Ennek a dolognak nem szabadna úgy működnie, hogy mindkét fél kuka marad, és egy szót sem szól a dologról, aztán majd a nő x év után várja, hogy megkérjék a kezét, vagy háborog, hogy miért nem. MIRE vár, ha soha nem beszéltek erről, ha nem is tudja, mik a pasi szándékai? Egy kapcsolat alapja a kommunikáció, és egy-két év után igenis illik már tudni, hogy komolyan gondoljátok-e. Ha erre a beszélgetésre valaki nem kerít sort, az a saját hibájuk!

Ebbe a hibába esnek tipikusan a nyaggatózó, célozgató nők, valamint a férfiak, akik beszélni sem akarnak a dologról.

Bár a háttérben általában az húzódik meg, hogy a pasi fél, vagy inkább kényelmes a helyzet neki úgy, ahogy van, ezért nem akar tovább lépni. Valóban, ez a "nem kellesz eléggé" szituáció. Az meg hülye, akinek ez nem tűnik fel.