Átvertek az eljegyzéssel - te hogy reagálnál erre?

Volt pár napja egy kérdésem. Dióhéjban: az évfordulónk (2 évesek lettünk párommal) környékén anyám kikotyogta, hogy neki nemrég azt mondta párom, karácsonyra tervezzük az eljegyzést. Ez engem nagyon bántott, mert azt hittem, párom azért akarja ezt, mert sokat nyaggattam vele korábban, furcsának éreztem, hogy ezt épp anyámmal közli és így. Nem rá vallt a dolog, de ezt annak tudtam be, hogy hirtelen ötletből, hogy ne nyaggassam többé, inkább eljegyez, ha annyira akarom.

Ma valami belső késztetés hatására elmondtam a páromnak, tudok a tervéről és nem szeretném, ha úgy jegyezne el, hogy nem akarja. (Napok óta ezen rágódom) Erre nézett rám értetlenül. Elmondtam, mit tudok. Eleinte azt hittem, próbálja tagadni, de tényleg őszintén fogalma sem volt, miről beszélek. Észérveket is mondott: "komolyan azt hiszed, ha ezt tervezném, pont anyáddal beszélném meg, és csak egy szál cigi mellett?" "te lennél az első, aki tudnál róla, nem ők!" Szóval lényeg a lényeg, nem a párom hazudik. Mielőtt valaki azt írná: valamit félreérthetett anyám: Párom szerint sem a karácsony, sem az eljegyzés nem hangzott el anyám és közte, nemhogy a kettő egy ilyen összefüggésben. Akárhogy gondolkodik, nem tud rájönni, mi a fészkes fenét hallott volna így félre? (ami kizárt, mert anyám nekem egész sztorit adott le, nincs az a nagyothalló ember, aki ennyit félreértsen)

Szóval most ott tartok, hogy zokogok, mint a marha, részben áldom az eszemet, hogy kiborítottam a bilit (mert milyen lett volna karácsonykor koppanni?), másrészt meg értetlenkedek, mire volt ez jó anyámnak? Mit ér egy ilyen hazugsággal? Fájdalmat akart okozni nekem? Vagy valami agybaja lehet, hogy megálmodott jelenetet igaznak hisz? Ti mit tudtok erre mondani?

Egyébként vele még nem beszéltünk erről.