Attól hülyült meg, hogy megkértem a kezét? Eddig tök normális nő volt.

Nő vagyok és házas, de én is azt mondom, HAGYD OTT!!! Eszedbe ne jusson elvenni! Tudod miért? Mert ha most be is fenyítesz, hogy ha nem nyugszik meg akkor nem veszed el, legkésőbb az esküvő után papírral a kezében megint kezdeni fogja, és akkor már nehezebb lesz otthagyni. Mert a nők képesek évekig rejtegetni az igazi énjüket, hogy elérjenek valamit! (nem magamról beszélek csak tapasztalat). Látod, a tied is három évig normális volt, várta hogy "zöld utat kapjon" az eljegyzés által, és máris elkezdte a hülyeségét amikor nyeregben érezte magát.

Bizony sok nő ilyen. Mi normális, őszinte nők nem változunk meg amikor eljegyeznek, és nem tesszük a szelíd angyalkát csak hogy elérjünk valamit, mert nem lennénk rá képesek. De az is lehet hogy a te barátnőd már klinikai eset és nem direkt csinálja hanem valamiféle beidegződése van... ki tudja.

Te miért nem kezded megmondani, hogy mi a jobb neki? HA ő jobban ismer téged, mint te magad, akkor te is nyugodtan elmondhatod, hogy jobban ismered őt, mint ő saját magát, és ezért is érezted magadat feljogosítva arra, hogy megkérd a kezét. Mert neked kell valaki, akinek megmondhatod, hogy mi kell neki, és mi kell neked.

Ha ezt nem fogadja el, hagyd ott a banyát, míg nem késő...

"Miről írjunk szerződést? Hogy hülyeségadót fog fizetni?

Esetleg írjuk bele, hogy én keresem a pénzt és ő dönti el, hogy mire szeretném elkölteni?"

Ez nem is rossz ötlet :D

Tarts tükröt neki, írd le ezeket egy papírra, pl. házasságunk alap pillérei címmel. Írj le minden baromságot, ami csak az eszedbe jut és add oda neki, mintha tök komolyan gondolnád ezeket a dolgokat, hogy így kell lennie és ez jó lesz neked, csak erre vágysz.

Ha még nem vette el a házasság szele teljesen az eszét, akkor észbekap, ha nem, akkor tényleg teljesen menthetetlen, menekülj!

azért nem rossz színésznő, ha 3 évig játszotta magát.

menekülj, mert amit csinál, az már nem emberi. ezt nőként mondom. a pofámról lesülne a bőr, ha még csak a gondolat is megfordulna a fejemben, h bármiben korlátozzam a páromat.

anno igent mondtam neki az eljegyzésre, de házasodni nem fogok, mert nem szeretném, h bármelyikünkre is rossz hatással legyen a papír.

Nem mondom, hogy papucs vagy, de nyilván nem tetted "helyre! Mármint nem tisztáztad vele, hogy merre hány méter...

Elhiszem, hogy nyugis ember vagy, de ha ilyeneket csinál rálehet ám szólni erélyesebben is, hogy kicsit észrevegye magát.

Én nőként mondom, hogy egy nő azért csinál meg ilyeneket, mert "megvan neki engedve", próbálnám én megcsinálni, ezt egy olyan pasival, aki kiosztana ezek után...

Remélem érted, hogy ezzel mit akarok neked mondani!

Amúgy sokan írták, hogy hagyd ott vagy kérd vissza a gyűrűt. Ez még nem fordult meg a fejedben vagy bízol abban, hogy ez csak a megkérés miatt van?