Meddig várjak az eljegyzésre? Ő keres kifogást, vagy én nem vagyok megértő?

"Nyugodtan pontozzatok le, de a nők mért nem tudnak megelégedni egy boldog párkapcsolattal, ahol szeretik egymást,stb?"

Azért, mert fejlődő, gyümölcsöző kapcsolatra vágynak a felnőttek.

A másik pedig az, hogy a határidők mindig gyanúsak. Akkor, ha találsz valakit, akivel azt érzed, hogy na igen, Ő az, Ő a tökéletes, vele akarom leélni az életemet, tőle akarok gyereket, akkor az a helyzet, hogy nem fogsz határidőket gyártani, hogy na majd 10 év múlva, meg holnapután kiskedden, vagy ha meglesz a piros autó, sárga nemes vakolatos ház stb. Nyilván ésszel belátják az emberek, hogy nincs pénz nagy esküvőre így csak kicsi lesz, vagy nincsenek meg az alapvető körülmények egy gyerek vállalásához, és így azon dolgoznak, hogy minél előbb meglegyen, de tudják, hogy amit meg lesz lépnek is az normális.

De az, hogy különféle határidőket találnak ki, aminek mindig az a lényege, hogy MAJD, EGYSZER stb. az más tészta. Ezek az igények nem majd, meg 10 év múlva alakulnak ki, meg 30 felett nem fogod hirtelen azt érezni, hogy a Jucika akit 10 éve dugsz hirtelen ding-ding jackpot ezt a nőt akarom feleségnek, azt akarom, hogy ő szüljön nekem és együtt üljünk ráncosan és őszen a padon az unokáinkkal. Ez nem határidőre történik. És ha nem ilyen akkor kár húzni az idejét azzal, hogy 10 évig nyúzzatok egymást, aztán akkor már csak összeházasodtok meg csináltok egy gyereket, mert benne vagytok a korban, meg hát már mindenki ezt várja.

16_08

Tökéletesen összefoglaltad, milyennek kellene lennie egy kapcsolatnak felnőtt emberek között. Gratulálok!

Már csak meg kellene hozzá találni a megfelelő embert, amit pedig baromi nehéz. De nem lehetetlen. Csak a kapcsolatok nagyon nagy része tartozik a MAJD EGYSZER kategóriába. Azzal meg sajnos nagyon sok idő elmegy, és marad a 30 felett szülés, jó esetben.

"Tökéletesen összefoglaltad, milyennek kellene lennie egy kapcsolatnak felnőtt emberek között. Gratulálok!"

Miből gondolod, hogy az a normális és jó, amit te elképzeltél?

Az előbbihez meg... Mivel én racionálisan gondolkodok, így akkor se vennék feleségül egy nőt se, ha halálosan szerelmes lennék belé és azt érezném, hogy ő a nagy ő. (olyan különben se létezik, hogy nagy ő, de ez most mellékes) Ugyanis tisztában vagyok vele, hogy nincs örökké tartó szerelem és egy kapcsolat se tart örökké. Annak meg semmi értelme, hogy összeházasodunk és X év után elválunk.

34-re!

Miért ne tarthatna örökké egy kapcsolat? Igen, ritka, de nem lehetetlen.

Viszont, ha így gondolkozol, akkor remélem, nem akarsz gyereket sem, mert annak sincsen semmi értelme, hogy a gyerek családban él x ideig, aztán meg már nem, mert a "kedves szülei" szétmentek, hiszen egy kapcsolat sem tart örökké.

Amúgy megsúgom neked, hogy egy házasságot nem a szerelem tart össze. Az csak az alapja normális esetben.

Nézd én az előző párommal 3,5 évig voltam eljegyzésbe. A pénzzel nem lett volna gond, már a végén a szülők közölték, hogy adjunk egy számlaszámot és átutalnak 1 millió forintot, csak szervezzem/szervezzük már meg végre a dolgokat.

A páromnak viszont más tervei voltak. Külföldön akart letelepedni, ott ingatlant venni. Ahhoz pedig nem ki pénz kellett. Hiába dolgozott jó helyen, jó pénzért, közölte 3 év jegyesség után, hogy még kb. 7-8 év és indulhatunk külföldre. Ja és ezt is egy vasárnapi ebéd közben.

Együtt voltunk összesen 7 évet, nagy volt a szerelem, de én otthagytam. Nem azért, mert mindenáron házasság kellett volna, hanem azért, mert már mindenki (még a sarki boltos néni is) azzal szekált, hogy mikor lesz már a lagzi, gyerek és stb..

Idén házasodtam össze a férjemmel 2 év után. 4 hónapja voltunk együtt, amikor megkérte a kezem. Cseppet sem bántam meg. Úton van a kislányunk :)))

Az ex vőlegényem pedig vett egy lakást a Pilisben. Nincs azóta se kapcsolata, mert állítólag miattam nagyon megzuhant.. hát ennyire, hogy még külföldre se ment ki és inkább lakást vett itt!

Én ellenkezőleg csináltam volna... elhúzok felejteni külföldre!

"34-re!

Miért ne tarthatna örökké egy kapcsolat? Igen, ritka, de nem lehetetlen.

Viszont, ha így gondolkozol, akkor remélem, nem akarsz gyereket sem, mert annak sincsen semmi értelme, hogy a gyerek családban él x ideig, aztán meg már nem, mert a "kedves szülei" szétmentek, hiszen egy kapcsolat sem tart örökké.

Amúgy megsúgom neked, hogy egy házasságot nem a szerelem tart össze. Az csak az alapja normális esetben."

Tarthat, de 1000-ből 1 ilyen kapcsolat van kb. A többi meg vagy szakítással/válással végződik, vagy csak érdekből maradnak együtt.

Ezzel tisztában vagyok, a szerelem idővel szeretetté alakul. Csak az a baj, hogy az is elmúlik...

Én nem arról beszélek, hogy mit szeretnék. Ha rajtam múlna az egész, akkor én is szerelemből házasodnék és életünk végéig boldogan élnénk egy harmonikus, szeretettel teli kapcsolatban. Amiből sem a gyerekek, sem az unokák nem hiányozhatnának. De ez csak egy álom, a józan eszemmel tudom, hogy ilyen nem létezik. Egyszerűen nem hiszek abba, hogy nekem ez összejöhet... Így meg semmi értelme az egésznek. Minek házasodjak, ha úgyis tudom, hogy csak idő kérdése és elválunk? Hmmm?

Házasság engem különösebben soha nem izgatott (úgy voltam vele, hogy ha lesz is, akkor szolid, szervezésmentes, egyszerű).

Viszont tudom, hogy gyereket szeretnék, legalább egyet. Ebből nem engedek, mert ebben nem lehet kompromisszumot kötni, hogy félig lesz gyerek, meg egy év után visszavisszük a menhelyre..

A férjemmel a válása után ismerkedtem meg, már van egy gyereke, nagyjából felnőtt, tehát ő letudta a gyerekprojektet. Sokáig mondogatta is, hogy hááát, neki ez már kipipálva, nem tudja, hogy akaródzik-e még egy.

Amikor már néhány éve együtt voltunk, és mondta, hogy mi lenne ha házasodnánk, akkor mondtam, hogy nekem ez tökmindegy, de most legyen kedves 1-2 héten belül előállni a farbával, hogy gyerekkérdésben mit gondol.

Nem akarom és nem fogom kényszeríteni, de jogom van tudni, ha ő teljesen elzárkózik előle. Ő se toljon ki velem, én se akarok vele.

Ha nem fér bele, akkor baromira fog fájni, de nekem lehetőségem van olyat keresni, aki akar, neki meg olyat, aki nem akar.

Megértette és néhány nap múlva mondta, hogy gondolkodott és rendben van, nem zárkózik el, mehet a dolog.

Szerintem így volt fair, mert ebben köztes álláspontra nem lehet jutni.

#38 - én magam se voltam házasságpárti (nem fontos, mindegy, hogy van-e), de kapásból több olyan kapcsolatot tudok magam körül, ami "örökké tart", mint az ellenkezőjét. A szüleim, a férjem szülei, az ő baráti körükben még 5-6 másik házaspár.

És 65-70 éves korosztályról beszélek, tehát náluk már kicsi a válás esélye. A kapcsolatok is jók, nem összeszorított foggal "együtt maradunk, mert muszáj" típusúak.

Igen, voltak hullámvölgyek. A szüleimnél is. De áthidalták őket, megoldották.

A KSH szerint a házasságok 40% végződik válással. Tehát még ha levesszük a kényszerből (félelem, anyagi csapdahelyzet) fennálló házasságokat, akkor is elég szép számban maradnak együtt emberek.

A saját barátaim között se volt még válás, átlagosan 10 éves házasságokban. Tudom, még lehet, de ezért is írtam a szüleim és a baráti körük példáját is. Akik 30-40 éve együtt vannak, már jóval kisebb eséllyel válnak el, ha eddig nem tették.