Egyik bnőm elég szabados életet élt, párja mégis el akarja venni (nem ő az első). Ő kijelentette, hogy nem akar soha házasságot. Anyagilag független, élettárs belefér + gyerek. Szerintetek?

Legyél te is laza, aztán rád is buknak majd. :) A barátnőd nem stresszel rá a tartós kapcsolatra, házasságra, nem fontos neki. Egyedül is jól elvan, önállóan. De ahogy kiveszem, a fiúkkal is jól érzi magát. Viszont nem omlik össze, ha tegyük fel elhagyják (nem omlana, mert az ilyet nem nagyon szokták elhagyni). Az ilyen személyiség tud igazán vonzó lenni, előle nem menekülnek, hanem kivételezettnek érzik magukat, ha velük van. Az, hogy sok fiúval lefeküdt? A hangsúly itt nem ezen van, hanem a hogyanon. Valószínűleg a "nem odaadó" (te fogalmaztál így) inkább annyit tesz, hogy vannak önálló igényei, nem lehet vele bármit megtenni, a szexbe is úgy ment bele, ahogy neki jó. Ez szintén felértékeli a fiúk szemében. Hiába feküdt le sokkal, nem lehetett vele mindent megtenni, és nem akarta a fiút magához láncolni, sőt, gondolom ha nem elégítették ki megfelelően, egy alkalom után menesztette őket. Ismerem a típust, ez az, akiért megvesznek a férfiak.

Nem tudom, hogy ez miért furcsa, szerintem egyéne válogatja. Lehet, hogy a környezetében látta, hogy a házasság nem egyenlő az életre szóló szerelemmel, az anyakönyv nem belépő a boldogság kapuján. Bár én még elég fiatal vagyok (23), de megértem. Sokaknak nem hiányzik a rongyrázás, a huszadik nagybácsival való jópofizás, a milliók kiszórása egy buli kedvéért. Ha anyagi különbség van a két fél között, abból is gáz lehet, ha az egyik odatol a másik elé egy vagyonjogi szerződést. Szerintem nem az a lényeg, hogy van e papírjuk, hanem az, hogy szeretik e egymást. Lehet papír nélkül is komolyan venni egy párkapcsolatot, és papírral is lehet a másikat tiporni.

A gyereket sajnálni fogom.

szóval a sráccal csak azért van, mert az oda van érte, de ő maga nem szerelmes, de fél kilépni, mert azt hiszi nem kellene senkinek, ezért nem házasodik. nem szerelmes, de egyedül nem akar lenni.