Jól teszem, hogy titkolom? Vagy nem etikus? Mit tegyek? Hogy mondjam el? 25/F

na, akkor elmondom, h nálunk mi a dörgés. :)

még anno, 17 évesen, voltam olyan szerencsés, hogy a családomtól sok évi kemény munka és spórolás által kaptam egy kis lakást. mindkét volt barátom tudott róla kb az első hónaptól, h együtt jártunk, meg is mutattam nekik, de akkor még nem éltem ott, lévén, h nem volt keresetem.

az egyik lefikázta, hogy ez egy nyúlketrec, ő itt nem fog élni (vidéki volt a szentem...) a másik meg azt mondta, hogy neki 3 szobás lakás kell, hogy legyen egy saját szobája, lévén h még 24 évesen is az öccsével lakott egy szobában. röhejesek, mi? ahelyett, h vernék a popójukat a földhöz, h nem kell egész életükben lakáshitelt nyögni.

jött a 3., szívem egyetlen királya, akit nem zavart se a 2 szoba, sem a panel-lét, tudja becsülni amit az élettől kap. főleg engem :D

beköltöztünk, itt élünk 3 éve. a lakás az én nevemen van, ott is marad. nem lett tőle kisebb a farka, nem érzi magát rosszul. a költségek felesben mennek, hamarosan saját családunk lesz. a házasság pedig nem az én világom :)

mondd el neki, mihamarabb, vagy vegyél egy lakást titokban (persze azért gondold át, h megfelel-e hosszútávon kettő, netán 3 személynek) és a következő szülinapján vidd el oda, mutasd meg neki. onnantól már hidegen fogja hagyni, h titkoltad a dolgot, a lakberendezéssel és az örüléssel lesz elfoglalva. :)

legalábbis én mint nő, így lennék vele.

a párom anno titokban vett egy autót. már régóta vágytunk rá, de gyűjtögetni kellett. külföldön voltam, és mikor hazajöttem, kijött elém a Keletibe az új járgánnyal. hát hol érdekelt engem, hogy nincs benne klíma vagy tempomat? vagy hogy nem kék, hanem piros!? mentünk vele a Balcsira azzal a lendülettel :D azon az autón tanított meg vezetni :) a nők már csak ilyenek.

Szia azt hiszem, hasonló helyzetben énis titkolóznék.

Mondd meg neki, hogy az elején titkoltad, az érzelmek kialakulásáig (aki nem pénzéhes az szerintem megérti, hiszen 11millió forint óriási kincs manapság), az érzelmek kialakulása után pedig nem tudtad, hogyan vágj bele a mondókába.

Szerintem boldog lesz, ha kihagyhatjátok a spórolást meg a lakáshiteles kálváriát...

Engem nem érdekelne, mennyi pénzed van, de ha már tervezitek a lakásvételt, akkor tényleg nem illene hülyíteni.

Mellesleg ha a párom elém állna azzal, hogy van egy lakás az ő nevén és oda szeretne költözni, azt mondanám, hogy rendben, mehet egyedül. Miért érezném közös otthonnak azt, amiért nem együtt dolgoztunk meg? Nekem a párommal közösen vett lakásom lesz, mindkettőnk nevén.

Annyi hülye választ olvastam, hogy borzalom.

Mindenki a szent dumával jön, hogy ő bizony haragudna, mert miért nem mondta el... semmi köze hozzá, még talán az anyukájának sem, hogy mennyi félretett pénze van a fiának.

Nekem a párom akkor kezdte pedzegetni, hogy mennyit keres és mennyi van félretéve, amikor már jó ideje együtt voltunk. Engem nem érdekelt, azt mondtam neki, hogy nem akarok róla tudni, nem az én dolgom. Amikor tényleg komolyra fordultak a dolgok (1,5 év együtt élés, spóroljunk saját lakásra címszó, esetleg esküdjünk is meg), akkor mondta el, akkor végighallgattam, mert megkért rá. Mit változtatott? Semmit. Jól tette, hogy nem mondta idejekorán.

Ha vesztek lakást, írjatok róla tulajdonjogi szerződést, hogy az a tied és az is marad.

Leírom az én történetemet.

Hasonlóan voltunk párommal, nem 2 év után mondta el, hanem fél év után, hogy van egy kis pénze házra:)

Nem haragudtam meg érte, sőt örültem. A ház az ő nevén van (én akartam így) se szerződés se semmi, és hogy miért van az ő nevén? mert nekem rosszul esne közös néven, úgy hogy szinte egy forintom sincs benne, pedig szintén HTB családból származom, és ettől még én minden Ft-ot megfogok, hiszen itt a lányom, s szeretnék neki mindent megadni:))

Ilyen egyszerű, úgyhogy hajrá mond el neki!

Vagy évek múltán közösen a spórolt pénzből vegyetek egy házat, közös névre, s majd ha kell akkor hozzá tudtok nyúlni bármikor