Ebbol mar soha nem lesz eskuvo?

Tipikus régimódi a látásmódot.Szerinted csak akkor lehet boldog egy ember ha házasságban él és gyereke van?A papír nem minden, a házasság nem garantál semmit.Párommal 4 éve vagyunk együtt, 3 éve együtt is élünk.De nem érzek késztetést arra hogy elvegyen feleségül.Semmi nem változna tőle.

Amúgy meg van hobbim ami boldoggá tesz és kihívásokat tartogat számomra.Gyerek nélkül is boldog vagyok.Ja és nem szoktam attól piálni meg bulizni.

nem is együttélés alatt gond az, h nem vagy házas. hanem amikor a problémák jönnek: betegség, halál, szakítás.

A válás lehet, h kellemetlen, de peren kívül is meg lehet egyezni. nem kell, h egy válás bíróságon és mocskolódva zajlódjék.

A szakítás és szétköltözés szintén lehet csendes. DE!!!!: ott nincs úgy szabályozva, hogy kinek mi jár... sokkal nagyobb az esélye, hogy egyik fél a másik felet megrövidíti, mivel hacsak nem tudsz számlákat mutogatni, hogy mit milyen arányban vettetek, akkor ugyanúgy bíróságon fogtok kikötni mocskolódva. Egyik sem jobb a másiknál, a házasság talán annyival több, hogy próbálták jogilag szabályozni a helyzetet. Nyilván ezzel is vissza lehet élni (ez már személyfüggő), de azzal is vissza lehet élni, hogy NINCS szabályozva az anyagi szétválás. Szerintem ez gázosabb. Plusz, nem tudom kinek a lakásában laktok, de akié a lakás, INDOKLÁS NÉLKÜL kirakhatja a másikat belőle, és a másik nem tehet semmit jogilag sem, nézd meg a jogi szabályozást. Kisgyerekkel azért ez gáz.

És még sorolhatnám :(

Szóval felesleges arra hivatkozni, hogy a válás a pokol, bezzeg csupán csak különköltözésnél milyen egyszerű. Mert nem igaz! És sok olyan dolog nincs szabályozva, ami a nőnek és gyerekeknek (de akármelyik félnek) biztonságot adhatna.

Nem a médiának kell hinni és az aktuális divatnak, hanem el kell olvasni a jogszabályokat és át kell látni, h melyiknek mi az előnye és hátránya (mert mindegyikenek van hátránya!). Amúgy az együttélés gyakorlatilag házasság. Az, hogy ezt megspékelitek egy papírral, annak érzelmi és jogi értéke van. Semmi nem változik a mindennapokban. Miért ne ünnepelje meg egy esküvővel? Szülinapot, karácsonyt, ballagást sem ünnepelsz? Számodra minden rítus (költeni mindegyiknél kell, legtöbb korszakot zár vagy nyit, stb) felesleges?

Én még az első oldalon szóltam hozzá, de most a többi is elolvastam. Igazából szerintem sok hozzászóló (és lepontozó) azt nem veszi figyelembe, hogy egy JÓ és kiegyensúlyozott kapcsolat, ahol a felek egyenrangúak, azt feltételezi, hogy benne a felek el tudják érni a vágyaikat anélkül, hogy a másiknak bármilyen rossz érzést okoznának. Szerintem k*ra mindegy, ki mit gondol a házasságról meg a válásról, ki mennyire tartja maradinak azt, aki házasságra vágyik, pillanatnyilag a lényeg az, hogy a KÉRDEZŐNEK ez az álma. Ha teljesül neki, boldog lesz, ha nem teljesül, nem lesz tökéletesen az, még akkor sem, ha MÁSOK SZERINT az élete habostorta. Aki ezt nem bírja felfogni, inkább ne akarjon "segíteni", megspórolja magának a fáradtságot, és nem tűnik funkcionális analfabétának.

Volt egy hozzászólás:

**Nem ajánlanám, hogy te kérd meg a fiú kezét. Nálunk megtörtént, 8(!) év után, és bizony kényszerítve érezte magát. Megesküdtünk, de utólag mondta el, hogy meg kellett volna várnom, hogy ő döntse el, pár hónapra gondolt, de így rosszul jött ki, és tüske maradt benne.**

Tudjátok, ha valakinem 8 év alatt nem jut eszébe a lánykérés, én nem veszem be azt, hogy még pár hónap és eszébe jut. Nagyon nagy naivitásra vall ezt elhinni. Gondolom a drága ultimátumnak érezte, és még ahhoz is gyáva volt, hogy lelépjen.

Nem arról beszélek, hogy a 3. randin követeld rajta a gyűrűt. De csajok, ha valaki házasodni szeretne, ne titkolja. Nem kötelező, ha jó anélkül, éljen anélkül. Ha valakinek (főleg 25 fölött) a házasság ad biztonságot, akkor vállalja fel. Magával szúr ki, ha évekig reménykedik, miközben a pasi éli világát és eszébe nincs a családot alapítani.

Nem az a lényeg, hogy neked, nekem, a kérdezőnek, bárkinek személy szerint mi a véleménye a házasságról!!! Az számít, hogy mindenki megtalálja a számítását, és boldog legyen a párkapcsolatában. Ha meg nem az, és az akadályt nem lehet áthidalni, akkor tovább kell lépni. Mert ha nem, annak tényleg válás/szakítás/szétköltözés a vége, mindegy, hogy nevezzük, ugyanazt jelenti: kudarcot.

Nem az a kudarc, hogy beismered, hogy nem működik és kulturáltan befejezed a kapcsolatot, és újba kezdesz. A kudarc az, amikor évekig hazudsz magadnak meg másoknak, majd lelkileg/érzelmileg (néha anyagilag) kifosztva, megalázottan elkullogsz (vagy kirúgnak), és utána azt sem tudod, hogy kezdd újra.

Én a kérdezőnek továbbra is azt tanálcsolom, hogy beszéljen a párjával. Bizotos sok szó esik a húg esküvőjéről, nyugodtan elmondhatod, hogy te is nagyon vágysz rá, és hogy ő mit gondol erről. Ez nem nyaggatás! A nyaggatás az, hogy minden nap 3-szor megkérdezed, mikor vesz el. Beszélgessetek az életcéljaitokról: a tied a család, a gyerek, a párodé mi? Ha ezeket nem tudjátok egymásról 5 év után, ill. nem tudtok beszélgetni róla, azt kell mondjam, gáz.

Ne félj attól, hogy nemet mond. Ha nemet mond, legalább nem fecsérelsz még rá éveket. Az, hogy a pasik "megijednek", az duma. Az ijed meg, aki nem gondolja komolyan. Ha meg nem gondolja komolyan, Isten áldja.

07:41

Ha már ennyire mondogatod hogy át kéne olvasni a jogszabályokat, akkor tedd meg!

A lakás, ahol élünk az enyém. Ha összeházasodnánk, házasság előtt szerzett vagyonnak számítana, és akkor is ki tudnám rakni a páromat. No nem mintha erre apellálnék, csak így van. Úgyhogy tudd, hogy ha beköltözöl párod lakásába/házába, az a házasság után is az ő háza marad, és válás esetén simán kirakhat gyerekestül.

Egyébként jól mondod, nem ünneplek se szülinapot se névnapot, karácsonyt se ünnepeltem évekig, most párom kedvéért ünnepeljük. Szalagavatóm se volt, mivel az egészet egy felesleges majomkodásnak és pénzkidobásnak tartottam (ahogy rajtam kívül még páran az osztályból). A pénzt, amit rá kellett vonla költeni, bankba félretettem, később a lakásra költöttem. Szerintem több értelme volt.

Ha két ember össze akar házasodni, hát tegyék. Én megértem hogy valaki ezt szeretné, párom is ilyen. Viszont az a "sáska" szerű viselkedés, amikor azt a felet aki egyértelműen nem akar házasodni, megpróbálják (állt a nő, érdekes...) ilyen-olyan módszerekkel rátukmálni a házasságot, az szerintem visszataszító. Ennyi.

Egyébként szerintem nem a házassággal kell az embernek magát bebetonoznia a közös lakásba, léteznek erre papírok is ám, szerintem az is egyértelmű hogy ha én pénzt adok bele egy lakásba, házasságon kívül is kérem hogy rávezesség a nevemet a tulajdoni lapra. És egyből nem tudnak kirakni. Úgyhogy dolgozni kell, és saját vagyont csinálni, mindezt ésszel.

23/L, aki már jegyben jár... (csak hogy nehogy azt mondjátok hogy savanyú a szőlő:))

Kedves 07:41 !

Úgyhogy tudd, hogy ha beköltözöl párod lakásába/házába, az a házasság után is az ő háza marad, és válás esetén simán kirakhat gyerekestül.

* Ez azért nem pont így van... Családjogi törvény. Kicsit olvassgass. :)) Az ő háza marad, de neked lakhatási jogod lesz, nem rakhat ki a gyerek 18 éves koráig.

Viszont az a "sáska" szerű viselkedés, amikor azt a felet aki egyértelműen nem akar házasodni, megpróbálják (állt a nő, érdekes...) ilyen-olyan módszerekkel rátukmálni a házasságot, az szerintem visszataszító.

Így van. Csak azt felejted el, hogy akinek VALÓBAN "nem számít" a papír, de tudja, hogy a párja szeretné, elfogadja az esküvőt, ahogy te is. Akire ilyen-olyan módszerekkel tukmálni kell, annak igenis számít a papír, ezért NEM akarja. Amihez persze joga van, csak akkor ezt korrektül vallja be, és engedje el a másikat.

*szerintem az is egyértelmű hogy ha én pénzt adok bele egy lakásba, házasságon kívül is kérem hogy rávezesség a nevemet a tulajdoni lapra. És egyből nem tudnak kirakni.

Hát ez sem pont így van. Persze ez ott kezdődik, hogy én pl. nem is engedném, hogy bárki rákerüljön a tulajdoni lapomra, inkább nem fogadnám el a pénzt és megvárnám, míg rámdől a házam, mert akkor legalább én rendelkezem vele. Tudod, közös lónak túros a háta, még az eladást is megakadályozta nyomorult 5%-kal. Úgyhogy lehet, hogy te rá akarnád magad vezettetni a tul.lapra, de a másik sem hülye, ne felejtsd el.

Úgyhogy dolgozni kell, és saját vagyont csinálni, mindezt ésszel.

* Zseniális ötlet, bár azt nem hiszem, hogy te 23 évesen munkából és a szalagavatón spórolt pénzből hoztál össze egy lakást. Ahogy én sem...

Szerintem is kérdezd meg a barátod, hogy mégis mik a tervei a jövőre nézve. Bár ha 5 év után sem nagyon hajlik arra, hogy elvegyen, lehet hagynod kéne a fenébe.

Csak a saját példámból kiindulva: én 8 év együttjárás után (28 évesen)szakítottam az exemmel. Neki sem akaródzott nősülni (még eljegyzésünk sem volt), pedig azt mondta, hogy nagyon szeret. És lett volna hol laknunk, dolgoztunk is mindketten. Egyszerűen gyáva volt és amúgyis könnyebb anyuci szoknyáján ücsörögni. Lehet, hogy a Te pasid is így van vele... Én nem bántam meg, hogy akkor szakítottam. Azóta találkoztam a mostani párommal akinek már a menyasszonya vagyok és az esküvőt tervezzük.