Nagyon becsaptak, mit tegyek? Lent folytatás

Nem tudom, én nem érzem azt hogy becsapott, bár igaz, nem volt szép tőle hogy időpontot is mondott.

A férjem nekem fél évvel a megismerkedésünk után mondta hogy el akar jegyezni.

Én mondtam hogy jó, annyiban is maradt a dolog.

Ehhez képest 3 év után jegyzett el, majd újabb 2év kellett hogy el is vegyen.

Egyik idő között sem éreztem azt hogy csak ámított.

Hova siettünk volna?

Mondogatta hogy esküvőt szeretne, meg gyereket, ez nekem jól esett, de nem vártam hogy hirtelen elvegyen.

Jobb volt ez így, 5 év után én is biztosabban mondtam ki neki az igent, mint ha 2 év után tettük voltak.

Férjemet a válása után ismertem meg, becsúszott gyerekkel rántották be, nem volt sok jó élménye az intézményről.

Amikor összejöttünk, mondta, hogy soha többet, örül, hogy végre kikeveredett belőle. Mondtam, hogy semmi gond, úgyse egy papír fogja mellettem tartani.

Gyerekről hasonlóképp nyilatkozott, mondván egyet felnevelt, nem szívesen állna neki megint pelenkázni. Erre annyit mondtam, hogy nekem még van erre szűk tíz éven, ha addig se fog változni a hozzáállása, akkor újragondolom a kapcsolatunkat, addig nekem is ráér.

Egy évvel az elhangzottak után elkezdte pedzegetni a házasságot. Mondtam, hogy oké, nekem tényleg mindegy, de akkor veszem komolyan, ha már valamilyen lépés lesz az ügyben. Pár hónap csend, majd egyik reggel kézen fogott, hogy most bemegyünk az anyakönyvvezetőhöz időpontot kérni. Nagy esküvőt én nem akartam - ebbe könnyen belement. Stresszmentesen és olcsón megúsztuk, volt egy nagyon jó hangulatú családi ebéd utána, egy-két barát is jött. Nem voltunk hullák utána, mindenki jól érezte magát, pedig az asztalfoglaláson kívül nem volt semmi szervezés.

Azóta a "ha majd lesz gyerekünk" kezdetű mondatok is elindultak nála. Mondjuk ezt még én nem erőltetem, mert bár korom miatt már simán lehetne, még be kell fejeznem a folyamatban levő diplomámat, lehet, hogy külföldre költözünk - ezeken legyünk túl, akkor már lehet tovább gondolkodni.

Viszont becsülöm azért, hogy nem hitegetett jövőbeli tervekkel addig, amíg ő is bizonytalan volt. Mondjuk amikor mondta, akkor se hittem el, de végül kiderült, hogy azt már komolyan gondolta.

Azt már ő maga mondta, hogy pont az segített neki a döntésben, hogy nem erőltettem a dolgot. Úgy álltam hozzá, hogy ha egyszer el akar hagyni, az nem azon fog múlni, hogy "szakítunk" vagy "válunk". Házassági szerződést is aláírtam volna - felmerült - de végül abból nem lett semmi. Annyit reagáltam rá, természetesen aláírom, egyikünk se tudja, melyikünk hülyül meg x év múlva, de hadd ne kelljen ügyvédhez rohangálnom, intézze ő, kapjam meg átolvasásra a szerződést, meg egyszer odamegyek aláírni. Szerintem így már túl macerás volt neki :)

Barátokról lemondani és szolgai módon viselkedni azért, hogy a pasinak megfelelj? Sajnos ilyen hibát én is elkövettem, az a kapcsolat ment is a kukába.

A bizalom nem ezen múlik. Elhagyás, megcsalás, (neadjisten baleset, haláleset) mind benne van a pakliban. Természetesen ha megtörténik, akkor lépni kell a helyzetnek megfelelően. No de előre azon aggódni, hogy jajj mi lesz, ha egyszer, ha véletlenül...? Ott már nem áll stabil lábakon a kapcsolat.

Ezt nagyobb problémának látom, mint azt, hogy csúsztatja az eljegyzést.

Azt félve és halkan jegyzem meg, hogy többnyire azok féltékenykednek, akik maguk is hajlamosak a félrelépésre - magukból kiindulva a párjukról is ezt feltételezik. Kívánom, hogy tévedjek!

A barátnőmmel pontosan ez volt mint most veled.Akár ő is írhatta volna..Tudod mit csinált a barátnőm?

Egy nap szép vacsorával várta a párját,és amikor szépen megvacsoráztak egyszerűen letérdelt elé,és megkérte a kezét.."hozzám jössz férjül?" A srác viccnek vélte,és nevetett,de nem adott választ.A barátnőm megmondta neki,hogy mivel ennek fordítva kellene lenni,így most változtat a szokásokon,és halál komolyan gondolja.Szóval ne röhögjön,hanem mérlegeljen gondolkodjon,mert itt és most választ vár..A bizonytalanság egyiknek sem jó..A srác mikor felfogta,hogy komoly az egész előbb jött a szokásos szöveggel.De leállította a barátnőm avval,hogy ezeket már hallotta.Ő benne is van bizonytalanság,de mégis hozzá akar menni.Igen vagy nem ??? Csak e kettő szó valamelyikét mondja ki...A srác nemet mondott.

Később mesélte,hogy akkor jött rá,hogy akár évekig türelmesen várhatott volna,sose vette volna el..Így legalább megtudta,hogy kár tovább erőltetnie ezt a kapcsolatot.Szét is mentek..Ennek vagy 5 éve,és most nyáron voltunk a barátnőm lagzijába..Férjhez ment egy másik férfihez,és ma már örül,hogy anno annak idején az előző kapcsolatánál kikosarazták..

Talán csináld te is ezt...Ha igent mond akkor készülhetsz az eljegyzésre,esküvőre...Ha nemet mond..nos akkor legalább tudod,hogy érdemes-e foglalkozni a kapcsolattal tovább..

33/N

Szerintem túl fiatal vagy te még az egészhez, kérdező.

Nekem nagyon vontatottnak tűnik a történet, főleg az az esküvős rész, hogy mások előtt előbb beszélt a terveiről, holott ezt négyszemközt kellett volna megbeszélnie veled, nem?

Az a mondatod meg elég fura, hogy "nincs egy abroszod se, amit a házasságodba vinnél", szerintem ez ódivatú gondolkodás, ennél kicsit jobban kéne haladni a korral mindkettőtöknek.Hiszen mindkettőtök gyakorlatilag a 0-ról indul, nem?Majd közösen megteremtitek az egzisztenciátokat, nem kell ezt + azt "vinni" a házasságba, majd lesz mindenetek egyszer.Itt a hangsúly a közösön van.Szerintem.