Na erre mit lépnétek?

Természetesen ezek után házassági szerződést kötnék, melyben rögzíteném, hogy a saját lakásommal léptem be a házasságba.

Semmit nem lépnêk, mivel ilyen nincs.

Azt mondanám, tudják, hol a helyük. Nem az 1800-as években élünk, amikor a szülők adják a gyerekeiket egymásnak, így nekik egyáltalán nem kell bizonyítanom azt, hogy mennyire gondolom komolyan a dolgot. Nekem az a lakás egy biztosíték, ami ott van 100%-ig mindig, ha beüt egy vészhelyzet, főleg hogy az ilyen sunyik mindig úgy csavarják a dolgot, hogy én jöjjek ki belőle vesztesen ("ja, igen, a kicsi fiunk megvert téged, de hát te nem főztél rá minden nap 3 fogásos lakomát, hát az kijárna neki"). Ha a párom egy ilyen megjegyzés után nem rendezi le őket, én ott szakítanék. Éltem anyuci pici fia mellett már, az apám volt, nekem, a gyerekeként is kész pokol volt, hát még társként... kösz, de nem kérek belőle.

Ennél nagyobb idiótaságot még nem láttam itt mint kérdést pedig erős a mezőny 😅

Ne menj bele, én komolyan elgondolkodnék a házassággal kapcsolatban is, akarok e ilyen emberrekkel kényszerű kapcsolatban lenni életem további részében.

#8 kétszer házasodtam, a második jelenleg is aktív. Az elsőbe se pucér s.ggel mentem, a másodikba meg pláne. Soha nem adtam és adnék férfinak (de amúgy senkinek...) a javaimból, se ingóságokat se ingatlant. Letét hogy férjet vegyek? Na ne röhögtess 😅