A párom eddig azt mondta, majd akkor kéri meg a kezem, ha lesz pénze gyűrűre. Anyukám nem rég nyert egy gyémántgyűrűt, de egy barátjának akarja adni. Miért nem jut eszébe, hogy a páromnak adja a gyűrűt, hogy végre megkérhessen?

Eszébe sem jutott senkinek. Három éve élünk együtt, mindenki imádja a családban a választottomat, szoktunk beszélni az esküvőről is. A szerelemem sokszor rajta kapom, hogy menyasszonyi ruhákat vagy egyéb esküvői kellékeket nézeget a neten nekem, de ha megkérdezem, van, hogy azt mondja, a házasságot egy fölösleges pénzkidobásnak tarja. Már többször is bejelentette, hogy a szülinapomon, vagy az évfordulónkkor megkéri a kezem. Vártam, de soha nem lett belőle semmi. Erre mindig azt mondta, hogy nem jött össze a pénz... Igen, mindig kell valamire.. Közös kasszán vagyunk, így megértem, nehéz fiatalon boldogulni, bár az is lehet, hogy a gyűrű az utolsó a listán. Anyának sokszor meséltem erről, de most, hogy itt a lehetőség, senkinek nem jut eszébe az a verzió, amit én olyan tisztán látok.... Így képzeltem, hogy ez a normális: Anya odamegy pirulva a páromhoz, hogy beszélnünk kell, és odaadja a kis bársonydobozt a kezébe. Azt mondja: "Tudom, hogy mennyire imádod a lányom, és tudom, hogy ti ketten nagyon boldogok lesztek. Itt ez a gyűrű, ha úgy érzed, hogy alkalmas az idő, örülnék, ha ezzel kérnéd meg a kezét. stb." Hát nem??? Megemlítsem vagy hagyjam az egészet, nézzem tétlenül, ahogy másnak adja ezt a kis csillogó szépséget, amivel a legboldogabb pillanatot élhetném át?? Mit gondoltok, jaj, nem merem elmondani senkinek....