Szerinte így nem igazságos?

Én nem tudom, itt páran milyen pasikkal akadtok össze. Én egyetemista voltam nappalin, és teljesen természetes volt, hogy a párom (eleve ő bérelte a lakást már évek óta), továbbra is fizeti a bérleti díjat egyedül, a rezsit is fizette, kaját, tisztítószereket is. Színházat, mozit, nyaralásokat is. És Ő KÉRT, hogy költözzünk össze (én a szüleimnél laktam akkor). Ez így volt 3 egész évig.

Azóta a férjem, és már én is dolgozom, bár ő dupláját keresi, közös kassza van. (Lehet, én vagyok furán összerakva, nálam a fillérbaxás és a szeretet nagyon nem jár együtt.)

Nem lesz népszerű válasz de a párodnak igaza van. Ha egyedül kéne élned mi lenne veled? Ha a párod elveszíti a munkáját miből fogtok élni? Ha neked nagyon sok ennyi kiadás akkor költözzetek olcsóbb helyre, de a pároddal szemben rohadtul nem fair, hogy később fogja elérni a céljait mert a te megélhetésedet is fizetnie kell. Szörnyen érezném magam, ha a párom sokkal kevesebbet tudna megtakarítani és visszahúznám azzal, hogy engem is pénzelnie kell. Ha a párod fizeti a közös élet nagyobb részét akkor soha nem lesz motivációd, hogy elérj dolgokat vagy többet keress.

Hogyha egyedül nem tudnád magad fönntartani akkor ne költözz össze mással. Ne húzd le őt.

" a pároddal szemben rohadtul nem fair, hogy később fogja elérni a céljait mert a te megélhetésedet is fizetnie kell"

Mondjuk én azt az esetet írtam, amikor a célok közösek. (Előző voltam.)

"Ahogy a szeretet visszafogni sem tud. Aki teljesen oké azzal, hogy a párja sokkal lassabban tud miatta haladni az életével az szintén összeegyeztethetetlen a szeretettel."

Újra írom: ha a cél közös, arra vonatkozik, amit írtam. Nálunk közös volt a cél, tehát édesmindegy volt, hogy pár évvel később jutunk lakáshoz, mert finanszírozza a közös életünket, amíg tanulok.

Vagy most itt külön tervezi mindenki?