Eltérő fizetések esetén hogy igazságos elosztani a közös költégeket? Fifty-fifty, vagy pedig fizetésarányosan?

Ilyen szinten eltérő bevételű emberek ne jöjjenek össze.

+/- 10% eltérés belefér, de 100%? Az úgy már nem működhet sokáig, mert vagy

1.Gazdagabb kvázi "megveszi" a csóróbbat

2.A csóró nekiáll élvezni a számára addig elérhetetlen "luxust" (most olyan értelemben luxust, hogy az addigi életviteléhez képest) és hozzászokik és aztán kvázi el is várja majd.

Egyik sem nyerő.

Én azt gondolom,hogy a közös kiadásokat közösen kell vállalni, fifty-fifty arányban.

Ha az a fél, aki 200ból ad 50et, boldog így, rendben van, ha az, aki 100ból ad 50et nem boldog, ott a lehetőség jobb kereset után nézni.

Mindenki a maga sorsáért felelős, és ez motivál, ösztönöz a változásra, fejlődésre.

Akinek jó így is, maradjon, akinek nem jó, lépjen a jobb érdekében.

#2

Mert azt csak úgy lehet... :) Álomvilágban élsz.

Kaja, rezsi felesben, többit mindenki magára.

Ha ez nem tetszik a kevesebbet keresőnek, akkor el kell tőle búcsúzni.

Mind a ketten ~250-et keresünk, 1 éve lakunk együtt, sose számoljuk ki mit fizet, mikor ki veszi elő a kártyáját.

30FésN

Na igen, ilyenektől jönnek a minden szar, jajj de szenvedek, nincs lehetőségem, utálom a munkám, utálom az életem, és a többi és a többi.

Ha nem tetszik valami, állj fel és változtass.

Tegyük fel, hogy én dolgozom napi 8 órát mondjuk mint villanyszerelő, meg még hétvégére bevállalok maszekot is, ha épp úgy jön ki, keresek nettó 600at, mert pl. még Ausztriába is kijárok. A barátnőm ül a recepción napi 8 órát és számítógépezik 8tól 4ig hétfőtől péntekig. Keres vele nettó 130at.

Ha nem tetszik neki, tanulhat nyelvet, csinálhat egy nyelvvizsgát, elmehet máshova, kereshet az irodai munka helyett másikat, ami ugyan megterhelőbb de jobban fizet, tanulhat egy új szakmát, hétvégére kereshet kiegészítő munkát, kismillió lehetőség van.

Szerintem nem én élek álomvilágban, kedves 3as, hanem Te süppedtél bele a langyos húgyba.

#1

"A csóró nekiáll élvezni a számára addig elérhetetlen "luxust" (most olyan értelemben luxust, hogy az addigi életviteléhez képest) és hozzászokik és aztán kvázi el is várja majd."

Ebben nagy igazság van, ezt sajnos tapasztalatból meg tudom erősíteni. Nálunk ettől nagyobb fizetések voltak 2,5x-es különbséggel az én javamra. Mi úgy csináltuk, hogy az albit és rezsit fizetésarányosan megosztottuk, a bevásárlások teljesen ad-hoc mentek, a nagyobb kiadásokat meg mindig én álltam (kocsi, utazások, elektronikai cikkek, stb.) Egyszer pár hónapig összeírtuk, hogy mire mennyi megy, és kb. a fizetésarányos megosztás jött ki.

Szerintem ez működő rendszer volt, és többé-kevésbé még igazságos is. De nekem az volt a furcsa, hogy a páromnak az alacsonyabb fizetése ellenére nálam sokkal magasabb igényei voltak, amik egyre csak nőttek, ahogy ráérzett az ízére. És az ő szemében még én voltam a zsugori, meg a pénzéhes, amikor többször nemet mondtam.

Szóval utólag már azt mondom, hogy nem egészséges ekkora fizetéskülönbség, ha meg az igények is eltérőek, akkor meg még annyira sem.