Eltérő fizetések esetén hogy igazságos elosztani a közös költégeket? Fifty-fifty, vagy pedig fizetésarányosan?

Én az arányos megoldás pártján vagyok - mondom ezt úgy, hogy voltam olyan kapcsolatban, ahol én kerestem többet. Nem akartam, hogy a páromnak ne legyen magára pénze. Nekem így is több maradt / elég arra, hogy nekem tetsző életet éljek.

Kivétel: ha van olyan dolog "alapköltség" terén, ami csak az egyik fél hasznát szolgálja, azt az a fél fizesse, vagy ténylegesen felváltva. Pl. ha az egyik fél lényegesen többet eszik vagy nasizik, magasabb telefonszámla, saját részre felvett hitel.

Nem olvatam végig az opciókat, de nyilatkozni attól még tudok.

Nálunk én messze jobban keresek, mint a párom. Egyszerű a matek. Én házamban élünk, én fizetek mindent, kivéve a kaját, amit közösen. Ha nem lakna velem akkor is én jönnének a számlák és akkor is én fizetném őket. Az, hogy most havonta valami fityisznyi lóvéval többet kérnek a szolgáltatók nem nagy kaland.

Ha közös albérletben élnénk, akkor nyilván olyat választanánk, ami mindkettőnknek megfelel és ez alapján osztanánk el a kiadásokat. Ez nagyon hasonló a nyaralásokhoz is. Ha én a Maldívra vágyom, míg ő elvan az Adrián.. akkor nyilván kifizetem a különbözetet és Maldívra megyünk. Ő annyit ad bele, amennyit szánt volna a Horvát tengerpartra. Már ha szánt volna rá. HA az egész az én ötletem, akkor én csengetek. És fordítva. Ha ő akar menni valahova, ahova én abszolút nem akkor ő fizeti az én jegyem. Persze az ottani költőpénz már más tészta. Nem olyan nagy ördöngösség ez, pusztán rutin és kommunikáció kérdése.

Én a hibrid kassza hive vagyok: az olyan fix költégek, amelyek mindkét felet érintik (lakbér, rezsi, közös hitel akár) azokra allokálva van 50-50%-ban pénz mindkét fél részéről (ugye rezsit mindketten kell fizetni, igy fer). Továbbá hozzádobatnék egy összeget havonta mindkét féltől, ami ilyen kaja, tisztitószerek dolgokat takarna, ebből lenne fedezve ez a jellegű kiadás.

A maradék, ami egyéni kiadás (pl egyik félnek van kocsira hitele, a másik meg nagyon szeret sminkekre költeni), az személyes pénzből legyen finanszirozva.

30N

Én a fele-fele arány mellett lennék, de alapvetően csak nagyon rövid ideig tartom kivitelezhetőnek a külön kasszát. Szerintem, ha nem 1-2 hónapos ismeretség után költöznek össze, akkor nyugodtan lehetne rögtön közös kasszán lenni.

De vigyázzunk a fogalmazással. Amit kérdező írt #30-ban, azt én már közös kasszának nevezném. Onnantól meg tényleg nincs jelentősége, ki mennyit keres.

Megbeszélés kérdése. Kinek mi tetszik.

Mi összeköltözés óta közös kasszàn vagyunk. A férjem rögtön ezt javasolta, pedig mindig ő keresett többet. Èvek utàn most màr 220 ezret keres, én 150 ezret, tehàt nem kevés a különbség. Nem tologatjuk ide- oda a pénzt, nem felezgetünk, nem làttuk értelmét.

A férjem fizetéséből élünk, fizetjük a kajàt, egyéb bevàsàrlàsokat, rezsit, a mobilszàmlàinkat, költünk szórakozàsra, hobbikra, ha szükséges ruhàra, cipőre. Az én fizum pedig a megtakarítàsunk , amihez alapvetően nem nyúlunk, szépen gyarapszik 8. éve, mióta együtt élünk. Csak extra , hirtelen kiadàsokra veszünk ki belőle. Pl tavaly a legtöbb gépünk tönkrement, mind 15 -20 éves volt, még a csalàdomtól kaptuk. Cserélni kellett. Àprilsban mikrót, augusztusban hűtőt, szeptemberben mosógépet. Novemberben kapott új laptopot meg mobilt is a férjem mert behaltak azok is. Mindet abból fizettünk amit az én fizumból tettünk félre. Amúgy mint írtam, megtakarítàsként funkcionàl és közösnek tekintjük. Az ilyesmihez nyilvàn olyan szintű bizalom és komoly kapcsolat kell. Nem ment volna bele egyikünk se akàrkivel.

Úgy vagyunk vele, hogy közös életet kezdtünk egy pàrként, közös a kassza is. Egyikünk se szórja a pénzt, költünk önmagunkra is, de nem felelőtlenül. Nekünk ez a módszer bevàlt. 9. éve vagyunk együtt egyébként. 33/N, 30/F, 7 + éves hàzassàgban.:) Ha én keresném a többet, abból élnénk. Ha én is ugyanannyit keresnék, akkor is így csinàlnànk. Az egyik fizu megtakarítàs lenne, a màsik megélhetés. Ha valamelyikünk sokszorosàt keresné a màsikénak, akkor is megosztanànk egymàssal.

En beleadnam a felet, ha en lennek az aki kevesebbet keres.

Mondjuk amikor ferjhez mentem, akkor eleg hasonlo volt a fizetesunk, es minden ment a kozosbe, es kepesek voltunk megbeszelni, amikor valamelyikunk valami luxus dolgot akart.