Már én nekem kellemetlen a szituáció, mégis mit csináljak?

Megismertem a barátomat(28) 4 hónapja vagyunk együtt.

Ő nagyon szeretné,hogy hozzájuk költözzek,azzal,még nem is volt bajom,hogy a szüleivel él.

Át mentem hozzájuk,bemutatkoztam stb,idáig csak hétvégente mentem át hozzájuk.Néha alig várom,hogy haza jöjjek.

tegnap ugy volt,hogy haza jövök este ,de a barátom mondta,hogy akkor reggel tőlük menjek dolgozni,mondom jó rendben.

Mondtam neki,mert mikor ott vagyok nem eszek egésznap semmit,de nem is kérdezi.

Mondtam neki este 6 kor,hogy az a baj,hogy kezdek éhes lenni,kérdezte,miért éhes vagy? mondom igen,erre ő mondta,hogy úgyis akart magának melegszendvicset melegíteni,leült mellém,és elkezdett enni,meg sem kérdezett,mind1 mondom majd otthon holnap eszek.

Reggel a barátom 8 ra jár melozni,én 11 re.

Kicsit kellemetlen volt,mert a szüleivel nem nagyon beszélgettem még.

Le mentem az anyukájához,mert csak ő volt otthon,

Köszöntem neki,hogy jó reggelt szia :)

erre ő vissza sem köszönt,láttam,hogy főzőcskézz a konyhába,oda mentem,és megkérdeztem,segíthetek e valamit?

Erre ő nem,mondom rendben akkor én megyek dolgozni.

Tiszta kellemetlen a szituáció.

Tegnap meg ott hagyott a barátom egész napra nem is mertem egyedül lemenni a szüleihez,inkább aludtam,csak teljen az idő

Ez is nekem tiszta gáz,nem akarom,hogy bunkónak tűnjek,de nem tudok mit csinálni.

Szerintetek?