Mi ez az újfajta hülyeség ez a mamahoteles fasság?

Jó. Ha ismernélek, megalkotnám a véleményemet, hogy "mamahoteles" vagy-e, mert, ahogy már írtam, ez egyedi megítélés kérdése.

És egyáltalán nem szeretném, hogy rossznak vagy rosszul érezd Magad, de azt se.m hogy én. Tehát ha nem tetszene a helyzet, akkor nem mennék bele semmibe Veled. Ebből a szempontból irreleváns, hogy kinek mikor van hány milliója (egyébként természetesen nagyon is igazatok van abban, hogy a lakásárak, fizetések miatt nagyon nehéz elköltőzni), és biztos vkinek vonzó a nagy ház még az anyóssal közös konyhával együtt is.

Szerintem meg a nagy ház kb a legnagyobb szívás a világon. Mi belesodródtunk és ottlakó szülők nélkül is, ha rajtam múlna, akármikor odaadnám egy kis lakásért, közel a munkahelyemhez.

De mindenki más, ez jó hír.

Nem az a probléma, ha valaki a szeretteivel él. Bár van akinek az is szúrja a szemét.

De az értelmesebbek azt hívják csak mamahotelesnek aki otthon él és kiszolgáltatja magát az anyjával ingyen, mert nem vagy alig ad bele valamit a költségekbe, az anyja főz, mos, takarít rá stb...Na az gáz.

Én 32 éves vagyok itthon élek, belül teljesen leválasztott, külön bejáratú lakrészben- a férjemmel. Pont leszarom ha valaki havi 100-150 ezerrel tömi más zsebét albérletre, de ne szólogasson be azért mert mi nem akartuk ezt. A családomnak jól jött, hogy nem kell kettejüknek egy ekkora ház teljes rezsijét fizetni, és nekünk is ugyanezért, plusz spórolunk, több mint 10 milliós megtakarításunk lett azzal, hogy itt élünk és nem albit fizetünk. Emellett eltartjuk magunkat, saját háztartást vezetünk, saját magunknak vásárolunk, főzünk stb stb.

A ház rezsijét felesben fizetjük. Felét mi, felét a családom. A többit mindenki magának. Ennyi. Ezt is rengetegen elítélik, de nem izgat. Annak a legnagyobb a szája egyébként a környezetemben, hogy milyen ciki így élni, aki 25nm-es albérletben nyomorog, folyton kölcsön kér haveroktól, családtagoktól, és panaszkodik, hogy semmire nincs pénze, de nagy hanggal közli, hogy ő önálló, mert a pasijával ketten laknak külön albérletben távol a családjuktól. Vicc.... Saját lakásra félretenni amúgy még semmit nem tudtak 8 év alatt, amióta együtt élnek, és 30 évesek elmúltak. Mi 7,5 év alatt azért szépen alakulunk. És érdekes mód mégis ő az, aki lenéz minket. Na szóval nézőpont kérdése, hogy mi a hasznosabb. Családdal egy helyen lakni, vagy albérletben.

Nincs bajom azzal, aki inkább albérletet választ, de ne nézzen le senkit csak mert másképp él.

Én nem utálom a családomat és nem igyekeztem minél hamarabb megszabadulni tőlük. Sosem akartam egyedül lakni sem, mert minek? Semmi rosszat nem látok abban sem, hogy így élünk. Idővel majd kialakul. Lehet, hogy veszünk lakást és elköltözünk, de az is lehet, hogy maradunk és ők költöznek kisebb helyre, mi pedig kipótoljuk az ő megtakarításukat a miénkkel, cserébe azért, hogy a ház a mienk lesz egészben. Majd eldől, nem sürget semmi. Jól megvagyunk, a viszony jó a családommal. nem zavarjuk egymást, jövünk-megyünk amikor akarunk, a barátaink is voltak már itt szilveszterezni, fogadunk vendéget is ha alkalom van rá. Nincs semmi probléma. Aki csak kritizálni tud, az szerintem szarjon sünt, és gondolkodjon el azon, hogy mi köze van más magánéletéhez, vagy miért zavarják mások életkörülményei.

Szóval nem, egyáltalán nem szégyen.

22-es, kérdezném, hogy ahol ti laktok, ott a család másik fele a szüleidet érted? Vagy testvére(i) d is ott élnek?

23-as igazad van 😂