Hülyeség hogy szinte mindig az iskolatársak, munkatársak érdekelnek? Onnan sosem lesz kapcsolatom, nem így működik a világ? 23/F

Vagy pl. a helyes szomszéd lány. Eddig 1 barátnőm volt az életben és összesen 4 lánnyal voltam, de egyiket sem ilyen helyről ismertem meg, hanem pl az egyikük nagyon nézett és odamentem hozzá ruhaboltban ismerkedni, vagy exbarátnőmmel véletlenül egymás mellé ültünk távolsági buszon és beszélgetni kezdtünk, ilyenek, tehát idegenek voltunk egymásnak.

Én meg közben mindig ezt várnám, hogy nem valami idegen toppan be az életembe, hanem annyi csinos, helyes lány van a környezetemben, hogy valamelyikkel megtetszünk egymásnak és úgy lesz valami. Egyetemen olyan szakra járok, ahol 1 fiúra 2 lány jut, de diákmunkáimban is olyan helyek voltak, ahol több volt a lány, mint a fiú, de így sem. Tudnék mondani most is jó néhány csinos, kedvesnek tűnő lányt, akik közül valamelyiket jobban megismerném, összejönnék vele és szinte minden nap látom őket suliban, szaktársaim.

Már általánosban is, gimiben is szerelmes voltam lány osztálytársakba az évek alatt, de mindig lekoptattak, volt aki eléggé megbántott. Egyetem első évében is belezúgtam régen egy lány szaktársamba, de ő is elküldött, azóta óvatos lettem és nehezen leszek már szerelmes, de még mindig ekörül forog az agyam, kivéve persze amikor barátnőm volt.

Ehhez az is hozzájárulhat, hogy nem nagyon vannak kinti szabadidős tevékenységeim, hobbijaim az edzésen kívül, pláne nem olyanok amiken keresztül idegen lányokkal találkozom, pl bulizni nem járok, az életem régen teljesen, de még ma is főleg úgy zajlik, hogy iskola-haza-iskola-haza, vagy nyáron munka-haza-munka-haza. Barátaim vannak, velük szoktam találkozni, de olyankor csak egymással foglalkozunk, nem csajozunk. Ja és a szüleim is pl munkatársak voltak amikor összejöttek, a nagyszüleim közül is tudom hogy egyik esetben szomszédok voltak pár háznyira egymástól, tehát talán ez is benne van. A kinézetemmel szerintem nincs baj.