Ki hogy tud anyuci kedvencével együtt élni?

Exem ennyire nem tolta durván, csak minden második hétvégét p-v anyjánál töltött, és minden nap legalább egy órát beszélt vele telefonon.

Ez okés, de amikor már az anyjával többet kommunikált, mint velem a társával, akivel együtt is élt, kezdtem besokallni.

Majd mikor jött az "anyám így csinálja, ezt mondta, ez úgy nem jó, kérdezd meg, ő jobban tudja", stb., akkor kidobtam.

2,5 éve ennek, azóta is egyedül van, és előttem 29 éves koráig egyetlen, féléves kapcsolata volt. Vajon miért?!

Nekünk is volt hasonló. Én ultimátumot adtam neki néhány hónap után. Na most vagy kijössz anyuci szoknyája alól, vagy én elköltözöm az albérletből, és csinálsz, amit akarsz.

Figyeltem, hogy mindig főzzek főtt kaját, (nálunk ezt is naponta dobozokban hordta anyjától) de úgy, hogy odahívtam magam mellé, hogy segítsen a főzésben, hogy tanulja is, meg hogy ne én legyek anyja helyett anyja.

Mutattam neki, hogy hogy kell mosni (anyukája nem tanította meg, nyilvánvaló volt...).

megtanítottam teregetni. Csináltam is a házimunkát, hogy emiatt ne kelljen úgymond az anyjához menni, de nem HELYETTE csináltam meg, hogy ne essünk csöbörből vödörbe. Aztán ez pár hónap alatt elmúlt. Nem akart elveszíteni.

Régóta együtt vagyunk, elég gyakori hétvégén, hogy ő akar főzni, ha sok a melóm, akkor szó nélkül kimos, kitereget. Havi egyszer megyünk anyóshoz kb. meg ha valami extra van, fel nem hívja, nekem kell szólni, hogy azért néha felhívhatnánk anyádat, mert tudom, hogy most x orvosnál volt, kérdezzük már meg mi van.

STb.

Ja, és ha ott vagyunk, mindig ő állít fel engem a székről, hogy menjünk már, én még beszélgetnék az öregekkel.

Szóval nem lehetetlen.

Mondjuk határozott voltam az utlimátumban, de nem hisztiztem, nem erőszakoskodtam utána, kedvesen vontam be a dolgokba, és látta, hogy az ultimátomban viszont nincs tréfa: vagy engem választ, vagy az anyját!

Hajrá!