Jogosan akadtam ki? Mi sose fogunk már együtt élni?

Szóval a történet a következő, én egyetemista vagyok és egy barátnőmmel lakunk egy másfél szobás albérletben. (Ezt azért írtam le, hogy konkrétabb legyen, hogy még véletlen sem a barátom tart el.) A párom már dolgozik, és lakás vásárláson esik át, de az előző albérletét eladták, ezt a lakást pedig teljesen fel kellett újítani, és pár hónap erejéig odaköltözött hozzám, illetve hozzánk. Lassan eljött az idő, hogy lehet költözni, viszont most jön a bökkenő. Nélkülem. Másfél éve vagyunk együtt, több hónapja itt lakik nálam, főzök rá, takarítok utána. Erre ő benyögte, hogy hát ő egyedül költözik. De nagyon szeret (satöbbi). Én ezen teljesen kibuktam mire azt mondta, hogy legyen már beleszólása a saját életébe, majd azt is én fogom eldönteni mikor kérje meg a kezem? Meg most mit hisztizek? Előtte is szinte nála éltem, minden nap ott aludtam, biztos mindenki átesett már ezen egyszer, mikor az ember gyakorlatilag úgy él mint a cirkusz, mindig van nála egy garnitúra ruha, sminkkészlet, fésű, egyéb dolgok. És megkérdeztem, hogy akkor újra ez lesz? Majd este átmegyek? Szerintem soha nem fogunk együtt élni, ha ennyi idő után sem akar. (Hát nem vicces, hogy igazából már együtt élünk? :D) Nem értem, miért csinálja ezt, mikor állítólag szeret és nem akar nélkülem élni. Ha odaköltöznék sem kéne, hogy eltartson, de most miért fizessek egy saját albérletért bérleti díjat meg rezsit, (ahol ott sem vagyok soha!), mikor neki is fizethetném a rezsit. Időt kéne neki hagynom? Vagy ha majd elköltözik rájön, milyen jó volt velem? Ha most kihisztizem, hogy lakjunk együtt akkor annak mi értelme van?

Valaki mondjon már valamit, mert megbolondulok!