A barátom szünetet kért, de együtt élünk. Jogosan esik rosszul?

Előre is elnézést, hosszú lesz. :)

A barátommal több, mint egy éve vagyunk együtt, fél éve együtt is élünk. Eddig nagyon boldogok voltunk, de egy hete elmondtam neki, hogy az elmúlt fél évben az új város, saját háztartás, egyetem, szülőktől való elszakadás, munka miatt annyira megváltozott az értékrendem az övéhez képest, hogy szeretném, ha ő is elkezdene kicsit komolyabban gondolkozni, ne csak álmodozzon, hanem tegyen is valamit. Szeretem, boldog vagyok mellette, viszont nem szeretném hagyni, hogy egész életében álmodozzon, 21 évesen ott hagyja álmai egyetemét, mert csak álmodozik és keveset cselekszik.

Erre ő hirtelen, komoran szünetet kért.. Ami már másfél hete tart. Nem szól hozzám, úgy viselkedik velem, mintha nem is léteznék, a szemébe nézve nem látok semmit.

Én, mint szerelmes nő ezt nagyon nehezen bírom, ráadásul ugye együtt is lakunk.

Csináltam csúnya dolgokat, mint a számonkérés, hogy meddig akar még gondolkozni, miért nem figyel arra, én mit érzek így, egyszer le is ittam magam sajnos és elcsábítottam, lefeküdtem vele, mert már nem bírtam. De egyébként nem érinthetem meg, nem beszélgethetek vele, nem nagyon mehetek oda hozzá, mert elküld/leszól/stb.

Nem tudom, mit tehetnék még. Megértem, hogy szünetet szeretne, de ne vegyen semmibe, mégiscsak több, mint egy éve szeretjük egymást..

Azt sikerült kihúznom belőle egy veszekedés közben, hogy olyan dolgokat keres, amiért érdemes velem maradnia, de még nem talált.. de akkor mi volt ez a boldog 14 hónap..?

Szerintetek van még rá esély, hogy minden rendbe jöjjön? El kellene engednem? Mit tehetnék?

Köszönöm a válaszokat,

20/N, 21/F