Együtt élő pároknak szól a kérdésem, nem feltétek/izgultatok az összeköltözéskor?

Ha heteket egyutt eltetek, akkor nagyjabol azert kellene lennie egy kialakult kepnek. 2 egyutt elt het sem lesz mas, mint 3 honap vagy tobb - legalabbis nalunk nem volt semmi valtozas soha. Mi kulon orszagokban eltunk eletvitelszeruen hosszu ideig, de oszinten semmi nem valtozott. Minden egyes nap halas vagyok, hogy lathatom ot belepni az ajton, es nem kell ehhez 5 orakat repulnom :D.

"...így mindig volt alkalmam arra is hogy megbizonyosodjak róla, még mindig oda vagyok érte." - engem a helyedben ez a gondolat sokkal jobban nyugtalanitana, mint az osszekoltozesesek.

Valamennyire mindenki izgul/fél az összeköltözés előtt szerintem. Nálunk is az a helyzet, hogy a párom olyan fajta, akinek szüksége van egy kis magányra, egyedüllétre, amikor csak magával és a hobbyjaival tud foglalkozni, én pedig gyakorlatilag képes lennék a nap 24 órájában rajta lógni, ha tehetném:D

Ráadásul pici a lakás, tehát teljesen külön szobát nem tudtam volna biztosítani neki.

Ő attól félt, hogy majd nem hagyom békén, vagy ha egyedül akar lenni kicsit, akkor megsértődök, én meg attól féltem kicsit, hogy majd egymás mellett és nem együtt élünk.

De eddig teljesen jól működik. Van egy kis sarok kialakítva, ami az ő helye, igyekszem neki elég teret hagyni, ő meg igyekszik velem is időt tölteni.

Mindkettőnk részéről kell egy kis idomulás a másikhoz, de eddig oké:)

7 hónap után költöztünk össze és 3 hónapja lakunk együtt.

Nem feltunk mert nem teljesen tervezett volt az osszekoltozes, spontan alakult igy hogy "ittragadt" fel eve.

koztunk nagyon eros a kotodes, en nagyon varom mindig h hazaeejek munkabol es var otthon. Az exem mellett mindig elvonultam (mert nem volt semmi kozos temank), de most egesz este beszelgetunk. 2 gyerek is van nekem, toluk tartott kicsit a parom mert bar imadjak egymast, de az allando "nyüzsges" ismeretlen volt addig a paromnak. De sokat idomult :-)

Fel eve lakunk egyutt, egy percet se bantam, ma is ugyanolyan orommel varom.