Összeköltözéskor nektek irott illettve nem irott szabalyaitok voltak az egyuttelessel kapcsolatban?

Nem volt írott, én személy szerint megalázónak tartanám ott adott pillanatban mert bizalom..

Megbeszéltünk dolgokat, ill az élet alakította.

Aztán szakítás és köpködés ment. Na ott már akartam papírozni,de ő akkor már dacból nem volt hajlandó bele menni.

Aki éppen nem keres, hanem otthon van, azé a házimunka. Ha mind a ketten melózunk, akkor felezés. Megbeszéltük ki mit szeret vagy ügyes benne, onnantól az ő melója volt.

31/f

Én csak azt ragasztottam ki, hogy kell használni a tűzhelyet =D Villanytűzhelyünk van, tizeniksz funkcióval, mindketten gázhoz szoktunk, párom eleinte melegíteni se nagyon mert - persze nem szólt róla, mert férfiúi büszkeség. Úgy tűnt fel egy hónap után, hogy ott a tegnapi kaja a hűtőben, miért a kiló párizsi tűnik el rejtélyes módon... "mert nem volt éhes". Aztán elszólta magát. :)

Persze, azóta ez már nincs kint, egyrészt az alap funkciókat tudja, másrészt a mikró sok mindent megoldott, mikor megvettük végre. :D

Szabályokat nem írunk le, ami zavar, azt megbeszéljük, ennyi. Eredeti terv szerint én szerettem volna "takarítós naptárt", hogy melyik nap mit kell megcsinálni, és akkor nem marad el semmi, de mivel mindketten folyamatos munkarendben dolgozunk, ezzel az ötlettel felhagytam, egyszerűen egy hétig se tudnánk tartani.

Nem foglaltuk írásba, de átbeszéltük.

Szerencsére mindketten olyanok vagyunk, hogy igyekszünk megszabadulni a berögződött rutinoktól, szokásoktól, nyitottak és kompromisszumkészek vagyunk. Mindig igyekeztünk, hogy ne legyenek elvárásaink a másik felé, miközben mégis figyeltünk arra, hogy mit igényel a másik.

Körüljártuk azt, hogy vannak-e idegesítő apróságok, amiket nehezen viselünk el (tipikus: nem csavarja rá a fogkrén kupakját, nem hajtja le a WC-ülőkét stb.). De nem igazán volt ilyesmi.

Ami nagyon jó ötlet szerintem, az (főleg az elején) időről időre megbeszélni, hogy eddig milyen az együttélés. Mi leültünk egy picit egy hét, aztán egy hónap, két hónap múlva (azóta is néha-néha), direkt erről beszélni. Mi az, ami különösen jó, mi az, ami váratlan és nem is gondoltunk rá, van-e valami, amin változtatni kéne stb.

Összefoglalva ezeket tanácsolnám összeköltözés előtt:

- amennyire lehet, szabaduljatok meg az olyan szokásaitoktól, amiknek nincs valódi haszna. Csak azért úgy csinálni, mert "úgy szoktad meg", nincs értelme;

- helyezzétek a saját egótok fölé azt, hogy működjön a kapcsolat és az együttélés. Ne az legyen a lényeg, hogy rákényszerítsétek az akaratotokat a másikra;

- minél kevesebb elvárásotok legyen egymás felé, ugyanakkor törekedjetek arra, hogy megismerjétek és kielégítsétek a másik igényeit. Ez olyasmi, mint az optimizmus. Én sosem várom el a páromtól, hogy mosogasson el, de szokott, és én örülök neki. Ő nem várja el, hogy segítsek teregetni (tudja, hogy utálom), de szinte mindig segítek neki. Az eredmény ugyanaz, de jobban érzed magad közben :)