Együtt élő pároknak szól a kérdésem, nem feltétek/izgultatok az összeköltözéskor?

Nem féltem, mitől kellett volna félnem?

Akkor én 30 éves voltam, kimondatlanul is a második randi után eszt nála aludtam.Akkor feküdtem le vele először, vagyis a második randin elvitt egy hétvégére pihenni.Tudtuk mindketten (ő azért idősebb jó pár évvel mint én...) hogy mit akarunk.

Nekem a lányom akkor volt 5 éves, az exférjem mindenben támogatott, hogy az új kapcsolat rendben legyen.

Nem sok idő telt el, és a kislányom is nonstop velünk volt.Az apja mai napig rugalmas, tehát ha ketten akarunk elmenni valahova pár napra, örömmel van a gyerekkel.

Mindennap ugyanúgy várom, hogy hazajöjjön, mindennap ugyanolyan örömmel főzök, a szexuális életünk maga a mennyország, órákat képesek vagyunk beszélgetni, a téma mindegy, mindig van.

Felnőttként szerintem nem tart az ember attól, hogy mi lesz, úgyis kiderül.Szerintem nincs miért aggódnod.

Az meg ha egyedüllétre vágysz, meg kell beszélni.Nekem pl. nincs olyan szokásom, hogy elvonuljak, de neki sem.Olvasni napközben szoktam, netezni is ilyenkor, mást meg nem csinálok.

Bevásárolni együtt járunk, én nem vezetek egy korábbi baleset miatt, buszozni meg buszozzon akinek két anyja van. :)

Működik lassan 3 éve.

Vagyis én úgy gondolom, hogy nem baj az, ha minét több a kettesben eltöltött idő.

Nyilván nem jön velem, ha ruhát megyek venni, mint ahogy én sem koslatok utána amíg füvet nyír, de én nem érezném jól magam, ha mellette magányra vágynék.

Nem, félévig 3 hetente találkoztunk 4-5 napot, már megőrültünk egymás hiányától, úgyhogy költöztem is amint lehetett :)

Egy éve ennek és változatlanul imádunk együtt élni. Súrldások vannak, de semmiség és megoldjuk.

Nálunk a párom a ragaszkodóbb, én igénylem az intim szférát. Teljesen jól megvagyunk. Ő tiszteletben tartja az én igényeimet, én az övét. Megtaláltuk az arany középutat.

Az összeköltözés után szerintem átalakulnak az értékrendek. Már nem a találkozás öröme és izgalma lesz, ez örökre elmúlik szinte. A helyét átveszi egy mély nyugalom, egy biztos pont érzet, ami szerintem sokkal sokkolóbb érzés. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe a munkahelyemen, hogy milyen jó, hogy van kihez haza mennem. Nem az üres falak közé érek haza. Hálás vagyok a páromért, szeretem.

Az összeköltözésnél nagyon izgultam, főleg hogy rengeteg vitánk volt előtte. Nem is igen tartottam jó ötletnek ezt a dolgot, de egy éve együtt élünk és az élet minket igazolt. Sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk így, mint mielőtt összeköltöztünk volna, vagyis tök fölösleges volt túlagyalni. Neked is az. Majd alakul ahogy alakul.