Mit gondoltok, mennyire fernek ossze ezen kulonbsegek egy kozos eletben?

Hat, en megtudom erteni hogyha sok oranyi fizikai munkat vegez akkor nincs kedve mellette se sportolni, se semmihez.. nekem se lenne xd

A beszelgetoshoz nem tudok mit hozzafuzni-megteszi miattad, akkor is ha annyira nem az o stilusa.

Én is sok órányi fizikai munkát végzek.

Hidd el nekem sem azon kattog utána az agyam hogy milyen jó lenne még elmenni letekerni 90 km-t, vagy lefutni 10km-t.

Jóval fárasztóbb az egész napos fizikai munka mint a kedvtelésből futkorászás.

Ugyanígy lehet ő meg arra vágyna hogy egy hosszú nap után mondjuk csak üljetek le pl. megnézni egy filmet.

A beszélgetések pedig... hidd el, a férfiak máshogy működnek, nem lételemük a hosszas beszélgetés.

Ő mégis igyekszik megtenni érted. Ez értékelendő.

Én pl. szeretek beszélgetni az élet nagy dolgairól a párommal, de kb. hetente egyszer-kétszer van olyan hangulatom. A többi napon szivesen meghallgatom, de érdemlegeset nem tudok hozzátenni.

40f

Szamomra kuka lenne a kapcsolat.

Nem tudom elfogadni azt, ha valakinek a munkaja kihatassal van a maganeletere is.

Faraszto melot vegez es ezert nem lehetne kimozdulni? Keressen olyan munkat, ami nem szipkazza el az energiajat.

Nem azert elunk, hogy dolgozzunk.

Eloszor nincs kedve kimozdulni, aztan mar a szexhez is faradt lenne...blablabla

Ilyen nore nem lenne szuksegem.

A beszelgetos dolog szamomra szinten kuka. Ne miattam csinaljon valamit a parom. Olyan embert akarok tarsamnak, akinek nem megerolteto beszelgetni pl.

" Sot szerintem sokake meg rajtam kivul. "

Sajnos az emberek nagy része hajlamos a negatívumokra koncentrálni és ezek alapján negatív döntést hozni.

Hiába van ott 83 + tulajdonság, a 3 - miatt képesek világvége hangulatba kerülni.

Aztán csalódnak a következőben is, mert annak is lesznek hibái. Meg a harmadiknak is. Aztán öreg korára döbben rá, hogy... ja, ezen a világon nincs olyan hogy tökéletes?

El kellett volna fogadni a hibákat és élhettem volna egy jó életet?

Kompromisszumokkal sok hiba elviselhetővé válik.

Tessék, amíg ő pihen, menj el a barátnőiddel konditerembe pörögni. Ezt az igényedet velük éld ki. A párod is jó, sok minden másban. Nem kell minden jót tőle elvárni.

Szerintem ezek nem eget verő problémák amikre nem lehet megoldást találni (ha akartok). Olyasmire gondolok, hogy mondjuk ne minden estétek a lelkis beszélgetésből álljon, ha a másik nem ez a típus, és amelyik fél az egészséges életmód híve, ne ugassa le a másikat, csak mert ő krumplistésztát eszik vacsorára. Ilyenek.

Nálunk is van különbség, nem hasonlítunk mindenben. A mentalitásunk nagyon más. Én otthonülősebb vagyok, inkább egyedül érzem jól magam mint nagy társaságban, a férjem pedig szeret csavarogni, eljárni programokra.

Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy én elmegyek vele ide-oda, haverozni, vagy közös programra kb 2-3 havonta egyszer (ami önmagában nekem sok, de érte megteszem, mert szeretem és mert ennyi kompromisszum igazán belefér), ő pedig nem nyaggat minden áldott hétvégén, hogy csavarogjunk és kialudhatom magam, pihenhetek, csinálhatom amit szeretek. Nekünk ez így teljesen megfelel, sosem volt belőle probléma.

Aki egy kis kompromisszumot sem képes kötni a párja kedvéért, az ne nagyon keressen hosszútávon társat, mert nem túl esélyes, hogy összejön, és tényleg mindenben passzolnak egymáshoz.

A lényeg annyi, hogy kicsit adj, kicsit kapj és ez semmiképp nem a teljes önfeladásról szól.