Mit gondoltok a nyitott párkapcsolatokról? Élnétek-e ilyenben?

Nem. Volt, hogy már megfontoltam, elég rugalmas vagyok ilyen téren. De az a baj, hogy nekem ez egyszerűen nem menne, nem konkrétan a fizikai szex része zavar, mert tegyük fel a férfi felelősségteljes lenne, mindig húzna óvszert, stb, és lennének határok, vagyis mindig tudnám, hogy mikor találkozik velem, és nincs lelépés egy idegen csaj miatt.

De szerintem belőlem nem tűnne el az a gondolat, hogy a férfi igazából egy tök jó lehetőséget látott meg ebben az egészben, és én csak egy fix punci vagyok az életében, és majd egyszer jön egy másik lány (hisz én adok rá lehetőséget, hogy nyugodtan ismerkedjen, még csak titkolóznia sem kéne) akivel képes lesz monogám kapcsolatra is. Lehet nőként csak túlgondolás, de tudom, hogy így éreznék, és nem tudnék bízni benne olyan szinten, ami szerintem egy tartós kapcsolathoz kell, én pedig társat keresek, akihez ez fontos lenne.

A kapcsolat egy formája. Én alkalmatlan lennék rá. Azért, mert régimódi vagyok ilyen téren.

30/f

Persze! Biztos tök jó buli lehet, hogy amíg anyuka más faxán ugrál, addig apuka egyik kezével rázogatja a tápszert, a másikkal meg ringatja a gyerek pópóját, akit a felesége ki tudja kitől szült.

Ideális családmodell.

Ja, nem, mégsem...

Tudod az a gond, hogy a komoly kapcsolat célja még mindig a családalapítás. Egy anya, egy apa, és kettejük szereteten (is) alapuló szövetsége, hogy felnevelik a közös utódokat. Pont.

Ez elképzelhetetlen nyitott kapcsolatban, ahol fut mindenki az altesti vérbősége után.

Azt az időt, amit az új szexpartnerek keresésére, felszedésére és kiélvezésére fordítasz: a családodtól veszed el.

Csak illúzió, hogy egy ilyen kapcsolat működik.