Ha összeköltözünk, jogos a felezgetés ilyen esetben?

Szerintem abszolút jogos a felezés akármennyit is keres a két fél.

Mi az egyetlen amiben arányosan fizetünk, az a kaja. Mivel a párom kb. négyszer annyit eszik, mint én, ezért leültünk és mindketten egyetértettünk abban, hogy ez így helyes.

Ha neked ez így nem felel meg, akkor mondd el őszintén a párodnak, hogy mi a problémád a dologgal, hiszen egy pár vagytok, kommunikálnotok kéne.

Teljesen jogos a felezés. Nem kicentizte, mondott egy teljesen korrekt tervet. Ha nincs pénzed albérletre, akkor nem mész albérletbe. Fiatal Vagy amúgy is nagyon, ráérsz összeköltözni. Amúgy meglehet oldani egyetem mellett is, csak akarni kell. Nem várhatod el,hogy ő tartson el. A házimunka meg feles, ne legyél senki házvezetőnője. Nem tudom miért Te Vagy felháborodva amúgy? Ő is kiakadhatott volna, hogy Te úgy képzeled, mert Ő jól keres, majd eltart.

Vele kellett volna akkor megbeszélned,hogy akkor legyen kereset arányában ( jogilag az élettársi viszonyban amúgy is így működik).

Még nem volt kapcsolatom: tényleg felezés? Akkor ha az egyik 150-et keres, a másik meg 400-at, akkor az egyik mindent beleöl a közös életbe, a másik meg szépen félre tud tenni magának?

Nem azért, nem várom el, hogy eltartsanak, de jobb tudni, hogy akkor bizonyos kereset felett nem tanácsos keresgélni.

egyszer már írtam, de erre is azt mondom, hogy aki nem teheti meg az ne költözzön össze senkivel

neki lenne egyedül kényelmes anyagi megoldás így

Nem jogos kérés tőle, és én visszautasítanám, hogy most összeköltözzünk.

Nálunk mindig közös kassza volt, azt tartom normálisnak. Igaz, ha egyetemista lennék, nem tartanám normálisnak, de nem is akarnék költözni, amíg nincs keresetem.

Párom 4x(!) keres annyit, mint én kerestem.(Most itthon vagyok)

Soha nem centizgetett, azt mondta, amit keresek, költsem magamra, esetleg a cigim felét fizessem.Nos, nekem ez így nem megy, tehát mindig veszek itthonra valamit.A gyerektartás is ami ha megjön, havi 50.000, megyek bevásárolni.Ha a kislányomnak cipő kell pl. nem mondja azt, hogy várjam meg a gyerektartást.Pedig nem közös a gyerek.

Igaz, mi azért jobban benne vagyunk a korban mint ti,30-as, és 50-es pár vagyunk.

Beszélj vele, mondd el neki amit ide leírtál, ha szeret, meg fogja érteni az aggodalmad.

Bizonyos szempontból jogos a felezés.

DE

1, A barátod pontosan tudja, hogy neked még nincs annyi bevételed, hogy finanszírozd az egyedül élést. Mégis össze akar veled költözni ebben az élethelyzetben, ami azzal jár, hogy nem feltétlenül tudsz még egyenlően beszállni a kiadásokba.

2, A lakbért akkor is fizetnie kellene, ha nem laksz ott. Mi változik a szempontjából azzal, hogy odamész? LÉnyegében amíg nincs saját kereseted, elég lenne a rezsit felezni, mert csupán az nő meg azzal, hogy odaköltözöl.

3, a kajába egyenlően kell beleszállnod.

Én is voltam hasonló szituációban, 22 éves voltam, még egy év volt az egyetemből, amikor összeköltöztünk a barátommal, aki akkor már dolgozott. Ő maga mondta, hogy a lakbér attól még ugyanannyi, miért kellene beleszállnom? A lehetőségeimhez képest adtam bele a rezsibe és a kajába, a saját dolgaimat magamnak vettem. Amint lediplomáztam, beleszálltam mindenbe ugyanúgy, bár addigra lényegében közös kasszán voltunk.

Gagyi egy alak, a lakását úgyis kifizeti, azért pénz kérni tőled, hogy együtt élhessetek?

Te meg csak ne csinálj meg minden házimunkát, azt is ellátja, most is.