Most melyikünk a hülye, melyikünkkel nincs valami rendben?

Én 30/f

Ő 29/n

Nekem az első komoly kapcsolatom, így nincs összehasonlítási alapom.

Én reggel 6tól 14 óráig dolgozom, ő 9től 5ig...

Neki van egy kislánya az előző házasságból, 7 éves.

Most együtt neveljük.

Én szeretek munka után leülni a gép elé, megnézni a kedvenc youtube videósaimat, esetleg játszani egy kicsit, 5kor nekiállok és főzök, ők fél 6 ra vannak otthon 19:00körül általában vacsizunk és a gyerek 20:00 ra ágyban van...

Ilyenkor én színesen beraknék 1 filmet, aztán összebújva nézhetnénk (mellesleg ő vízszintesben max 20 perc és alszik, mikor épp nem hiszti van amiatt mert én nem akarok bújni, olyankor órákig nincs alvás, helyette veszekedés)

Vagy esetleg ha még nem fekszünk le, akkor csak úgy szörfözgetnék neten, nagyon ritkán játszanék...

Ezzel szemben ő bújni akar... úgy hogy ne menjen tv laptop semmi... bújjunk össze (nem szex) és beszélgessünk (ami abból áll, hogy elmondja mi történt a munkahelyén...)

Én türelmesen végighallgatom azt mindig vacsora közben, hogy milyen borzalmakat kellett kiállnia munkában, ilyenkor lefekvés után már az ismétlés megy...

Amennyiben férfi vagyok és megmondom, hogy most nem akarok bújni, akkor jön a hiszti meg a sírás, hogy "itt vagyok mégis hiányzom"

Meg soha nem beszélgetünk...

Neki mindig minden dolga van, én meg csak a gépet nyomom... "függő vagyok" és ezzel valamit kezdenem kellene...

Ha meg akarok nézni egy sorozatot éjfélig kell várnom, amikor ő elalszik(mert ha korábban elalszik, és én nekiállnék, akkor jön a hiszti)... úgy hogy 05:00kor kelek... gyakorlatilag a koffein tart egyben hét közepére...

Egyszerűen tanácstalan vagyok... Nem tudom, hogy bennem van e tényleg a hiba, hogy én nem igénylem ezt a mindennapos babusgatást, vagy én vagyok a normális és benne a hiba?

1 éve vagyunk együtt, de most a télen, kb december közepe óta mindennaposak lettek ezek a hisztik...

Én nagyon szeretem és nem akarom elhagyni... de már lassan utálok hazamenni...

Megbeszélni meg nem tudjuk... mivel egyszerűen teljesen elutasítja, hogy én normálisnak tartom az érveimet... (mindig neki kell igaza legyen)