Mi a helyes teendő, ha a barátnőm hol azt mondja, hogy fejlődök és minden rendben lesz, hol pedig azt, hogy hagyjam békén, gyűlöl és sose fogok változni?

Havonta egyszer találkozhatunk csak az Ő részéről, de mindennap beszélünk. Amikor legutoljára találkoztunk, azt mondta a lehető legjobban érezte Magát, de amióta nem találkoztunk és szinte nem is beszélt velem, azt mondta sokkal jobb nélkülem és ilyen vidám még sose volt. Meg azt is mondja, hogy állandóan elrontom a kedvét.

Teljesen padlón vagyok, a környezetem fogyatékosnak, szörnyetegnek, pszichopatának tart, mert sokkal rosszabb a közérzetem, pesszimistább vagyok a hosszan tartó tartós kudarcaim miatt, képtelen vagyok munkát találni és az interjúkon is visszautasítanak. A Drágám az, aki tartotta eddig bennem a lelket, mert mindig mondta, hogy minden rendben lesz és hogy szeret és hiányzom Neki. De telebeszélték a fejét és a szerettei folyton arról győzködik (sajnos sikeresen), hogy egy balf*** vagyok, hogy életképtelen vagyok, hogy soha nem leszek jó.

Jelenleg nem tudom, hogy ez is egy része a hangulatingadozásának és majd azt fogja mondani, hogy mégiscsak maradjunk együtt (ami számomra a legjobb lenne, mert Szeretem Őt és Vele akarok élni, ha oda kerülünk), vagy pedig azt mondja, hogy nem bírja tovább és tényleg szakítsunk (már párszor volt erre alkalom, hogy ilyeneket mondott, de aztán rájött, hogy szeret engem).

Ha szakít velem, én abba belekattanok. Abbahagynám a képzést és a munkakeresést is, mert ilyen lelkiállapotban képtelen lennék bármit is csinálni. Úgyse kellenék sehova, úgyse lennék semmire képes és úgysincs senki mellettem. Ha szakít, akkor fogalmam sincs, hogy az a helyes, ha csakazértis akár erőszakkal küzdök Érte, hogy elrabolom, vagy mittudomén hogy szoktak küzdeni a férfiak a lány visszaszerzésére - nincs példa előttem, nincs minta, csak annyit tudok, hogy Szeretem Őt és nem akarom elveszíteni. Vagy pedig az lenne a helyes szakítás esetén, ha SOS azonnal találok egy lányt?

Szeretem Őt, Vele akarok lenni, de ha majd nem akar velem lenni, akkor hiába küzdenék Érte, egyedül meg nem akarok maradni, szükségem van Rá. Nem akarok más lányt keresni, de ha tényleg nem tudom visszaszerezni, akkor félek beleöregedek és sose lesz igazi életem.

Nem akarok Vele szakítani, mert Szeretem Őt. Rettegek, pánikolok, képtelen vagyok normális életvitelre szeretet/szerelem nélkül és a környezetem is állandóan azt sulykolja belém, hogy semmit nem érek, mindenre képtelen vagyok.

De ha szakít velem végleg és emiatt más lányra kényszerülök (nem maradhatok egyedül, muszáj párkapcsolatban lennem, hogy boldog lehessek és családom lehessen és szeretve akarok lenni olyan lány által akibe szerelmes vagyok) akkor az hűtlenségnek számít. Ha meg kitartok Mellette szakítás után, akkor pedig túlöregszem és sose lehet gyerekem és soha az életben nem fogok tudni normális életet élni.

Az a hatalmas probléma, hogy annyira messze vagyunk és annyira nincs befolyásom az életére, hogy körülbelül bármit csinálok, nincs foganatja és ha küzdök is, egy szempillantás alatt megutál csak mert "rájön", hogy egy f*** vagyok és teljesen lerombolja a bizalmamat.