Jogosan érzem azt, hogy nem fele fele arányban kellene fizetnünk? N/23

Erre megoldás a közös kassza. Nálunk is volt olyan időszak, amikor én össz-vissz 80-at vittem haza (pályakezdőként...), a párom meg 550-et (nagyon nem pályakezdőként), na most akkor fizessünk egyenlően az albérletbe (ami rezsivel együtt volt 150). Aha :D Megoldódott a probléma, amint az történt, hogy én minden fillérem beadtam a közösbe- ennyiből kijött a kaja meg a rezsi. Ha valamire viszont szükségem volt, akkor- mondván, hogy én a magamét már bőven beleadtam a közösbe-, szó nélkül vette/fizette. Mindeközben a házimunka jelentősebb részét én vittem, mert egyrészt így éreztem korrektnek, másrészt meg egyébként is közelebb dolgoztam az albérlethez, így több időm volt. De ez a szerencsés a közös kasszában, hogy ha meg tudjátok beszélni, akkor nincs enyém-tiéd, mindenki beadja a közösbe, ami van, és ha szükség van valamire, akkor kifizetitek, megbeszélitek. Egyébként nagyon jó ez a feminista felezés, csak ugye egyenlőtlen fizetések esetén ez nem annyira poénos.

Ha neked nem tetszik a közös kassza gondolata, akkor is mindenképpen meg kell tudni beszélni a pénzügyi vonalat, ha ez nem megy, ami az életnek egy igencsak komoly szegmense, akkor már most tudni lehet előre, hogy feleslegesen bútoroztok össze.

Ha külön kasszán vagytok, és így egyeztetek meg, akkor akár jogosnak érzed, akár nem, felesben fogtok fizetni mindent.

Vagyis inkább lakótársak lesztek, mint élettársak, nem vállaltok egymással vagyonközösséget, és nem támogatjátok egymást, ha bajba kerül. De hát valamit valamiért...

Ezt most azok a pasik szokták nagyon erőltetni, akiknek zabszem van a se.ggében, hogy nehogy a pénzéért legyél csak vele, és kihasználd. Ha te most ezt így bedobod, hogy ő hozza a komplett bútorzatot, fizessen többet, te meg viszed a ruháidat két bőröndben, akkor valahol azért jogos, hogy lehúzásnak fogja érezni a dolgot.

Másrészt, ilyenkor jön az, hogy te majd szépen mosol, főzöl, takarítasz, mert az női munka, ő pedig elfáradt, és egyébként is neked ku.ss legyen, mert ő keres többet.

Ő szépen félre is tud majd tenni, amíg neked elmegy a teljes kereseted, és egy fillér tartalékod nem lesz.

Idővel egyre igazságtalanabbnak fogod érezni, hogy te egy új ruhát nem vettél magadnak, neki meg most jött meg a neten rendelt drága akármi, te strandra se jutsz el, amíg ő el tud menni egy hétre nyaralni, stb.

A helyedben inkább arra törekednék, hogy minél hamarabb elérjem azt, hogy én is legalább hasonlóan keressek, mint a pasim, elvégre az a 150 ezer nem egy irreálisan magas fizetés. És majd utána költöznék vele össze, mikor egyenlő feltételekkel tudunk mindent felesbe fizetni.

Addig tök fölösleges, mert csak konfliktusok lesznek ebből az egészből, és baromi gyorsan újra otthon találod magad anyuéknál.

Ha ennyire külön kasszáztok, akkor gondolom komoly terveitek úgy sincsenek egymással, mert havi 80 ezerből te nem fogsz tudni eltartani egy gyereket, a gyedről és a gyesről nem is beszélve.

A kérdés az, hogy ha te kevesebbet fizetnél, akkor mit raknál bele pluszban a közös életetekbe?

Főzést, mosást, mosogatást, takarítást bevállalod helyette is? Vacsora várja az asztalon, mikor hazaér?

Ha igen, akkor rendben van, hogy kevesebbet fizetsz, de ha nem, akkor élősködés esete forog fent.

érdekes, tegnap este másik kérdésre adott válasz szerint fáradtság alapján kell megoldani a közös életet, aki fáradt nem ad bele többet. Ha a nő fáradt akkor a férfi főzzön mosson takarítson keresse meg a pénzt tartsa el punktum.

Itt meg az ellenkezője..

Ki érti ezt...

Ha szerinted ez így nem jogos, akkor időben hozd fel a témát, az összeköltözés előtt. Amíg nem tudtok anyagi kérdésekben sem egyezségre jutni, úgy, hogy mindkét fél elégedett, addig felesleges összeköltözni, mert csak viták lesznek belőle.

És inkább az előtt vesszetek össze, hogy beleöltök egy csomó pénzt az albérletbe, mint utána!

#8

Az f.asza, csak egy baj van: a fáradtság mérésére nincs objektív eszköz, ergo simán lehet kamuzni fáradtságot, amikor valamihez nincs kedved.

Voltam már olyan lusta .p*c.sával együtt, aki mindig "fáradt" volt a házimunkához, pedig nem dolgozott, még az egyetemre se kellett mindennap bemennie, olyankor csak otthon pöffeszkedett egész nap, de mégis, amikor megkérdeztem este hazaesve a munkából, hogy mi a .f*s.zért nincs elmosogatva, meg miért nincs vacsora, akkor a válasz: ő "fáradt".

Szóval maradjunk az objektív, mérhető tényezőknél. Mint pl. a munkaidő. Meg hogy ki mennyi pénzt visz haza.