Milyen problémák fordulhatnak elő összeköltözés után?

Nálunk a kaja a sarkalatos pont, párom totál haspók, és képtelen előre gondolkodni ilyen téren. Eleinte úgy hittem, azért ilyen, mert otthon anyu oldotta meg mindig a kaja-kérdést, de mikor elköltözött otthonról (akkor még nélkülem, haverokkal), akkor sem változott a dolog. :D

Ilyen apróságokra gondolok pl. hogy meg volt beszélve, hogy holnap pizzát sütünk, meg is lett véve hozzá minden. Erre ő este kitalálta, hogy szendvicset fog enni, és sikerült a másnapra vásárolt sonkát teljesen befalnia. Mert neki természetes, hogy ami a hűtőben van, az ehető. Hiába beszéltük meg előtte, hogy sonkás lesz a pizza. :) De szimplán ilyen akkor is, ha spórolni kell, pl. képes a kilós virslit magában elrágni, ha épp éhes, nem baj, hogy azt egy hétre vettük.

A napi hat-hétszeri étkezésről nem is szólva. :D

Érdekes egyébként, mert ő sem "gazdag" családból származik, hogy ne tanulta volna meg, hogy be kell osztani a dolgokat, de mégis.

Szóval eleinte sűrűn volt ebből sértődés, hogy mááá' megin' felzabálta a kaját... :D Főleg, hogy marha gyerekesen tud ehhez hozzáállni néha, pl. ha ő megeszi a maga kajáját, én meg csak egy részét, mert jó lesz nekem később (vagy mondjuk vesz mindkettőnknek csokit, én meg nem eszem meg rögtön, mert nem kívánom), na, akkor kábé ötéves módjára tud kuncsorogni, mert persze, én direkt később eszek, hogy csorogjon a nyála... :D

Tényleg nem nagy dolog, de eleinte engem ezek borítottak ki, aztán persze itt is született kompromisszum, de sok durca vezetett odáig.

Bár hozzáteszem, ez azért látszott valamennyire előre, csak akkor nem tűnt fel annyira, mert ritkábban főztünk együtt, meg mindig együtt kezdtük a bevásárlást, megbeszélve, hogy mit enne, amíg ott van nálam. :)

"Már most tökéletesen elengedjük magunkat egymás előtt, nem ciki mackónackóban vakarózni otthon"

MÉG most nem ciki. De ahogy oszlik a rózsaszín köd (márpedig az együttélés során egyre gyorsabban oszlik), úgy látjuk meg a párunk hibáit, hogy b..us, már meg se próbál nekem tetszeni egy kicsit se... hát nem a haverja vagyok, hanem a társa, vagy mi...

És most lehet, hogy még nagy a szerelem, és észre sem vesz másokat, de amikor majd azt látja, hogy az utcán/munkahelyen a nők nem mackónadrágban vakaróznak, akkor egy idő után elég nagy lesz a kísértés...

Nem mondom, hogy otthon kisestélyiben kell tipegni, meg hogy soha nincs helye a melegítőnek... nyilván bizonyos munkákhoz muszáj melós cuccba öltözni, de azért otthon sem szabad megszűnni nőnek/férfinak lenni, mert ez hosszú távon iszonyatosan kapcsolatromboló.

Tudod, hogy a muszlim nők miért hordanak kendőt/csadort? Nekem egyszer egy olyan nő magyarázta el, aki felvette a muszlim vallást. Az ő kultúrájukban a nők nem az idegeneknek akarnak tetszeni, hanem a férjüknek! Az utcán/munkahelyen rejtegetik a bájaikat, de otthon aztán... Iránban van a világon a legnagyobb kereslet a luxus fehérneműkre például!

Ha valamit, akkor ezt érdemes eltanulni a muszlim kultúrából, hogy a párunkat igenis folyamatosan meg kell tudni hódítani, el kell tudni csábítani! Ha nem teszel azért, hogy szexinek lásson, akkor nem fog annak látni. Viszont a csinos kolleginákat meg igen, mert ők nem mackónadrágban vakaróznak.

Azért aki írta a kaja dolgot, hogy be kell osztani, az kiverte nálam a biztosítékot.Pont nem a kaja az, amin spórolni fogunk, mindenki azt és annyit eszik, amennyit akar.

Nem fogjuk pl. a sonkát kicentizni.Ha megette, egészségére, holnap veszek újra x dekát.

Köztünk szinte semmiből nem adódott probléma.Evidens, hogy én takarítok, a konyha meg kimondottan az én területem.

Hatalmas udvarunk van, halastóval, fenyőkkel, különleges növényekkel, a kertet ő gondozza, a füvet ő nyírja.

De pl. nyáron ha grilleztünk, a grillt ő mosta el, de minden mást én mosogatok.

Konfliktus csak a féltékenységből volt.Nem dolgozom, itthon vagyok, egy közösségi oldalon se vagyok fent, mégis ha csak boltba mentem, neki már "gyanús" volt.Aztán úgy döntöttem, ne legyen vita, mindenhová kocsival megyünk, és együtt bevásárolunk.De óhatatlan, hogy v.mi lemarad, így csak kell menjek boltba, főleg, hogy a kislányom feszt kitalál valamit.Féltékenység megszűnt. :)

Amúgy mi kezdettől együtt élünk.

Ami zavart, hogy csak simán benyitott a fürdőbe.Ok, van kulcs, de zárni nem akartam.Aztán megbeszéltük ezt is.

Sokminden adhat okot vitára, ez tény.

De mondom ledöbbentem azon, hogy v.ki írta az ételt.

Mindegy, lehet én vagyok a hülye.

"Mert neki természetes, hogy ami a hűtőben van, az ehető."

Igen, a hűtőben azt tartjuk, ami ehető.

Ne legyél sárkány, mert így, ezzel a

hozzáállással ki fog dobni.És jogosan.

Én sem tudok sok problémát elképzelni. Eddig voltunk már együtt hónapokat egy lakásban (sajnos csak ideiglenesen lehetett még) és az itt leírtakból szinte semmilyen gond nem merült fel, sőt jobban megvagyunk akkor, mint mikor külön vagyunk.:) Mondjuk mi már 6.5 éve együtt vagyunk, nagyon össze vagyunk hangolódva, szinte minden dologban hasonló az ízlésünk, lehet ez szerencse, hogy így van és nem ez az általános, de én a mi esetünkben nem tudok gondot mondani, mikor együtt voltunk minden rendben ment.:)

Sok sikert nektek is!

#15 Tök jó, hogy nálatok így megy, nálunk viszont igenis be van osztva a kajapénz, mert ciki vagy sem, sajnos nem keresünk annyit, hogy mindig dőzsölhessünk. :) Nem konkrétan a sonka a lényeg, csak példának írtam, mert az volt egy olyan eset, amire emlékszem, hogy duzzogott a végén a párom.

A lényeg inkább a dolgok beosztása lett volna, arra gondoltam, hogy abban kellett összeszokni. Gondolom azért, ha bevásárolsz egy hétre kaját hétvégi nagybevásárlás jeligére, akkor ti sem eszitek meg mindet egy nap alatt, mert épp olyan kedvetek van. :) Igen, nálunk ez éppen ott bukott ki, hogy a párom szendvicsezés jeligére megette a fél kiló sonkát, nekem meg teher volt, hogy újra boltba kell menni, mert plusz pénz, plusz idő, ami akkor éppen nem volt betervezve.

De nem is azt mondtam, hogy ez megoldhatatlan probléma lenne, csak éppen a kérdező a konfliktusforrásokra kérdezett rá. Nálunk ez az volt, amíg ki nem alakult a saját rendszerünk. :)

#16 Drága vagy, köszönöm a figyelmeztetést, de nem tartok ilyesmitől. :) A fenti válaszom neked is szól, nem korlátoztam le a párom, hogy ne merészeljen enni, csak példát írtam nálunk előfordult dolgokra. :)

Pussz :)

Apró dolgokra kell gondolni ilyenkor, főleg szokások, rigolyák amik igazából fel se tűnnek csak vannak és néha bosszantóak, kérdés hogy ebből ki mennyit visel el miután jönnek a szürke hétköznapok, a stresszes időszakok, a hullámvasút.

Pl wc papír kifelé vagy befelé, ajtó nyitva vagy csukva, fogkrém fogkefe hogy és hol, tubusok, hol nyomod, hogy zárod, kaja - előre vásárolunk, hetente, naponta, milyet, honnan, , mosás napközben vagy este, hétvégén, mosogatás kaja után egyből vagy ráér pár órát, szemét kivitele mikor legyen, este tv vagy nem tv stb, szőnyeg vagy nem szőnyeg, papucs vagy mezítláb a lakásban és még változunk is óhatatlanul a kapcsolatban lehetnek új szokások, szórakozás, kikapcsolódás fogalma.

Nálunk is vannak apróságok, nem vitázunk, csak érvekkel alátámasztjuk, elmondjuk az álláspontunkat és megbeszéljük:

Amíg csak találkoztunk képesek voltunk 4 kor kelni hogy minél több idő legyen hétvégén, mehessünk egymáshoz, aztán most én továbbra is max 8-9ig tudok aludni, ő 11ig is. Megoldottuk: én addig nézek sorozatot a laptopon, amit ő nem néz, elintézem a leveleimet stb, olvasok, amihez nyugi kell, napközbe úgyis van dolog.

Nem eszik első étkezésnek meleget max rántottát, de inkább szendó vagy egyéb hideg reggeli (11-es kelésnél nem nevezném reggelinek :D ) én ha mégis későn kelnék, akkor már nem kívánok reggeliző dolgokat.

Ő mindig csak a tesco-lidl kombóban vásárolt havi 1x, én viszont amit lehetett piacról, termelőtől vettem hetente, ő azt hitte drága stb. Aztán rájött hogy nem és a minőség is jobb, de beszélgetni kellett róla, összehasonlítottuk a dolgokat és azóta ő pl átpártolt erre a módszerre, örül is mert spóroltunk ezen és a kaja minősége jobb lett, de én régen csak egy adagokat főztem amit pl csak én ettem, aztán rászoktam a dobozolásra :) Tehát lehet ez jó is, lehet egymástól tanulni.

Én nyitva hagyom a mikróajtót, de ő nem, mindig elfelejtettem, nekem természetes volt hogy nyitva marad, ha ott volt a konyhába jött és becsukta :D Vita nem volt, csak rámnézett vigyorogva hogy vegyem a lapot, azóta is néha elfelejtem, max nevet egy jót de pl az ő lelki békéje miatt becsukom, nekem nem jelent semmit amúgy, csak így esik. Ha ő betette a mosogatóba a mélytányért vagy lábast engedtem bele vizet utána, mert ő pl egyből utána mosogatás párti, én konkrétan kaja után hányingert kapok ha mosogatni kell, ezért áztattam be ami ha megszáraz gáz - mosogatógépünk lett így hogy mindenkinek jó legyen.

Szeretek mezítláb (vagy zokniban) lenni, ő megőrül papucs vagy zokni nélkül mindenhol, nyáron is rajta van.

Mosás gyakorisága: én összevárok azért legalább 1kg ruhát, ő 3 dologgal is képes elindítani egy adagot - azóta olyan mosógépünk van ami magától állítja a mennyiséghez a vizet, időt.

Sok barátnőmtől hallom a szennyes gyűjtési módját: van aki az ágy mellett gyűjti, szanaszét hagyja, gombócozik, egymásba vannak a ruhák és még neki akkor szét kell szedni, odavinni stb. Nem szól hogy mosnivalója van pl de fel van háborodva ha nincs tiszta... Vannak kacifántos esetek :D

Senki se tökéletes, össze kell szokni, azon műlik hogy kinek milyen a küszöbe, mit képes tolerálni, alkalmazkodni (a túlzott se jó mert egyszer robban az ember!) és szeretettel tekinteni a másikra akkor is ha hülye szokásai vannak. A szüleim 42éve vannak együtt, mindketten tisztában vannak a rigolyáikkal, volt hogy vitáztak miatta, de mindig: ha nem lennének ezek a dolgok, összetartanak minket, a rigolyák is kis építőkockák, unalmas lenne a házasságunk, kiegészítjük egymást, néha vitázunk, de hosszútávon nem lehet csendben ülni és behódolni, innen tudjuk hogy mi, mi vagyunk :)

Hogy legyen ellenpèlda is: fèl êve voltunk együtt barátommal amikor összeköltöztünk. A szokásos kisebb vitákon kívül sosem jöttek az "összeköltözês utáni viták". 11 ève èlünk együtt.

Alkalmazkodni kell. Mindkét fèlnek. Türelmesnek kell lenni.