Milyen problémák fordulhatnak elő összeköltözés után?

nálunk pl: bizalmatlanság kiteljesedik, hisz mindkettőnknek kisebb a szabad tere, és óhatalan üzenetváltások stb "ki volt az aki írogat hajnalba? áhh senki" tipusú beszélgetések.

Házimunka is az lehet hogy mikor ki mit csinál, ha az egyik felporszívózott, a másik mért megy cipőstül a szobába ilyenek.

Számtalan forrás lehet, ez az elején még mindkét fél tűr, de minél többet éltek együtt annál kevésbé, és annál jobban kimondja majd mindkettőtök a tényleges gondolatát, és ez feszültségekhez vezet.

én így látom.

25/F

10 hónapja élek együtt a barátnőmmel

Nem feltétlenül problémák, csak rengeteg (iszonyú sok) alkalmazkodást igényel, ami tényleg sok apró konfliktushelyzetet szül, ami összeadódik és együtt már nagyon sok tud lenni, mert mindet kezelni kell.

Jelenleg úgy érzem, kb. millió dologban kell még összecsiszolódunk úgy, hogy már ugyanennyiben összecsiszolódtunk. Egyszerűen azért, mert mások a hétköznapi rutinjaink, szokásaink, ami nekem evidens, az a páromnak nem és fordítva. Plusz meg kell szokni, hogy most már nem "te" és "én" van, hanem "mi".

Példák: én a lakáson minden ajtót nyitva tartottam, a párom meg mindet csukva. Nálam megvoltak a különböző apróságok megszokott helyei, például a tucatnyi kis fürdőszobai/konyhai kütyüé, a páromnak meg néhány dolognak máshol volt a helye. Így amikor mondjuk fürdés után rutinszerűen a helyére tesz dolgokat (ahol nála van a helye), akkor én másnap nem találom, fél órám megy el keresgélésre.

Este szeretnénk lefekvés előtt az ágyból tévézni... igen ám, de neki más a kedvenc sorozata, mint nekem, amire el tud aludni. Ok, van két tévé, megoldjuk, de akkor egyikünk nem tudja az ágyból nézni. Van, hogy ő már korábban lefeküdne, én még olvasnék, de nem akarom, hogy zavarja a fény, ezért átmegyek a másik szobába. Megoldható, de amíg nem éltünk együtt, akkor ugye alanyi jogon járt, hogy olvastam a saját ágyamban, amíg jólesett, aztán lekapcsoltam a villanyt, letettem a könyvet és aludtam, amikor nekem jólesett!

Amíg nem éltünk együtt, akkor is főztünk egymásnak, jól is esett, de hosszú távon már bizony kiderült, hogy alapvetően más az ízlésünk ételek terén, legalábbis rendszeres fogyasztásra más dolgokat preferálunk.

Eltérnek a szokásink abban, hogy milyen gyakorisággal mosunk - nekem sok ruhám van, heti egyszer mosok, hiszen mindig van mit felvenni. Páromnak kevesebb, hét közepére elfogy a tiszta ruhája, neki már mosni kell. Mos magára is, de én nem szeretem, ha este zörög a mosógép, ezért szeretem hétvégén, napközben megoldani.

És még rengeteg ilyen apróság, amivel meg kell "küzdeni". Egyenként nem nagy ügyek, de annyi van belőlük, hogy úgy érzem, fenekestül fel lett forgatva az életem, semmit nem csinálhatok úgy, ahogy megszoktam, mindenben változtatnom kell a szokásaimon, oda a kényelmem, ami eddig olyan természetes volt! Plusz az egyedüllét... mindketten igényeljük, megszoktuk. Megoldható, de ami eddig természetes volt, azért most tudatosan tenni kell, hogy mindkettőnknek meglegyen a maga kis privát szférája.

Kb. fél éve élünk együtt, nagyon sok apróságot kellett már kezelni ennyi idő alatt is és még mindig nem vagyunk a végén. Szerintem évekbe telik, míg egy pár összecsiszolódik teljesen és már nem jönnek elő az ilyen "én így szoktam" "én meg úgy" dolgok, mire kialakulnak a közös rutinok. És ez bizony mind naponta tucatnyi apró kis konfliktusforrás. Mert ki engedjen? Percenként mérlegelni kell, hogy fontos-e nekem az a dolog, szeretném-e, ha az én szokásom menne át a közösbe, vagy esetleg jobb a másik megoldása? Miért fontos ez nekem egyáltalán? Meddig nem terhes az alkalmazkodás és honnantól válik azzá?

Megjegyzem, nem ez az első együttélő kapcsolatom, az előzőben mindenben engedtem, és hosszú távon ez visszaütött: nagyon rosszul éreztem magam a kapcsolatban, mert az én igényeim nem érvényesültek. Most mindketten törekszünk a saját igényeink érvényesítésére, és hiszek abban, hogy ez hosszú távon megéri, mert így, és csak így alakítunk ki olyan KÖZÖS életet, ami mindkettőnknek megfelel. De az alakulási szakasz bizony egyáltalán nem egyszerű! Nem veszekszünk apróságokon, de attól még megoldandó konfliktusokat jelentenek!

Ahogy írtam, én már éltem előtte együtt mással, tudtam, hogy mennyi mindenben kell alkalmazkodni, fel voltam rá készülve. A párom viszont kevésbé.

Természetesen volt módunk kiismerni egymást előzőleg: egy évig "jártunk", és közben számtalan alkalommal időztünk egymás lakásán, akár hosszabb ideig (napokig) is. De míg az ő lakásában nem tűnt fel, hogy csukja az ajtókat, máshova tesz dolgokat, stb., addig mikor nálam kezdte el ugyanezt csinálni, akkor már teljes káosznak éreztem, hogy semmi nem úgy van, ahogy megszoktam.

Vagy a kaja... korábban heti 1-2 alkalommal ettünk együtt. Én eléggé húsos vagyok, ő meg inkább vega. Heti 1-2 alkalommal változatosságként fogtuk fel, hogy más eszünk, mint amit megszoktunk, de napi rendszerességgel már egész más a dolog.

Az elején még nekünk is voltak nagy rácsodálkozások, hogy jé, ugyanazokat a dolgokat preferáljuk... aztán kiderült, hogy ugyanazt, csak másképp. Ugyanolyan zenéket szeretünk: de más körülmények között szeretjük hallgatni. Ugyanolyan filmeket szeretünk, de ő részletekben nézi (ha elálmosodik, leállítja és másnap folytatja), én meg, ha már belekezdek, akkor szeretem végignézni - ha nincs elég időm, bele se kezdek. Szóval igen, menet közben derült ki egy csomó minden. Pedig sok időt töltöttünk együtt már előtte is.

Azt viszont halkan jegyzem meg: nálunk aranyszabály, még poénból SEM kritizáljuk, vagy minősítjük egymás szokásait. Tiszteletben tartjuk, hogy nála bizonyos dolgok másképp alakultak ki, mint nálam. Ha jobb, mint a sajátom, akkor átveszem, de nem azért, mert elvárja, hanem mert én tartom jónak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak, akkor az hosszú távon üt vissza!

Nálam amikből eddig gond volt:

-Pénz: Mit vegyünk, ki mit fizessen. Egy csomó mindent megvett az illető a tudtom nélkül, amire nekem szükségem sem volt, és mégis leverte rajtam az árát. Így persze én is mondhatnám, h az intim betétet meg szintén felezzük, mert arra meg nekem van szükségem, ő hiába nem használja. Pénz még mindig: Szálljon be az autó fenntartási költségeibe, mert nem csak nekem, hanem már nekünk vásárolunk (Miért? Így is és úgyis elmennék, akkor nem tökmindegy?). Pénz még mindig: Én többet keresek, mint ő, tehát nekem könnyebb a dolgom. Ez örökös vitatéma volt, mert nem volt nyevvizsgája, ezért nem volt meg a diplomája. És az ebből fakadó további problémák: Persze, Neked több szabadidőd van, mert nem kell tanulnod (32 éves koromig tanultam). Taníts angolul! Rááldozom a szabadidőmet, átvesszük a dolgokat, de nem tanul, hanem helyette számítógépezik.

Takarítás: Hiába állapodtunk meg, h egyik héten én, másik héten ő, "az asszonynak az a dolga, hogy lesse a ffi kívánságát, főzzön, mosson, takarítson, míg ő szórakozik, gépezik, olvas".

Féltékenység: Miért mész el a barátnőiddel? Már nem egy szingli vagy, de még mindig úgy teszel, mintha az lennél! Elhívom, és rögtön jön a pénz, mint kifogás: "én nem tehetem meg, hogy kávézgassak csak úgy, nekem nincs annyi pénzem!

a leggyakrabb a pénz. hogyan tudjátok beosztani . ha pl teljesen máshogy kezelitek a pénzt,akkor elég sok konfliktust okozhat összeköltözéskor.

a másik a napi rutin. ha te esténként mondjuk hamar szeretnél feküdni,de a párod mindig lámpa mellett akar gépezni vagy tv-zni éjfélig,akkor ebből is lehet konflikuts.

a házimunka beosztásán is. ilyenkor jön elő,hogy kit hogy neveltek otthon. lehet te azt láttad otthon,hogy a házimunka mindenki feladata a családban,de a barátod azt látta,hogy csak a nő feladata. ebből szintén elég erős vita lehet.

de akár a szürke hétköznapokból is lehet balhé. figyelni kell egymásra és ugyanúgy eljár randizni,mint korábban.

de az is lehet baj,hogyha korábban pl úriemberként viselkedett a barátod előtted, de most,hogy összeköltöztök már egyre inkább magát adja és rájössz,hogy pl nem húzza le maga után a budit, a konyhában fingorászik stb..

ezek csak példák, de ilyeneken szokott elcsúszni a kapcsolat. beszéljetek meg mindent majd,ami zavar a másikkal kapcsolatban és próbáljátok megoldani. + ne hanyagoljátok el egymást és magatokat se hagyjátok el.