Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem megy az összeköltözés!? Sosem fogok felnőni?
26 éves nő vagyok és egyszerűen azt érzem, hogy sosem fog benőni a fejem lágya. 21-2-3 éves koromban volt egy 3 éves kapcsolatom, együtt éltünk, tanultunk, abszolút átéreztem a "háziasszony szerepet", szívesen mostam, főztem, takarítottam, imádtam a páromat, terveztem a jövőt. Ennek a kapcsolatnak vége lett és azóta sem találtam a világban a helyemet. Főleg nem más férfiak oldalán. Összetört a férfiakba vetett hitem és az ideális képem.
Fél éve találkoztunk a párommal, nagyon megdolgozott azért, hogy a közelembe férkőzzön és igazán erős lett ettől a kapcsolatunk. Elfogad a hülyeségeimmel együtt, úgy szeret, ahogy vagyok.
A lakótársam bejelentette, hogy elköltözik, én pedig egyedül nem szeretném fenntartani az albérletet, ezért felmerült bennünk az összeköltözés lehetősége. Két napig szó szerint pánikoltam a témától. Egyszerűen szeretem és vele akarok lenni, még várom is, hogy közös háztartásban éljünk, ugyanakkor menekülhetnékem is van az egész szituból, mintha nem tudnék megbarátkozni a gondolattal.
Szeretek hazautazni a családomhoz, imádom a "gyerekszobámat", ott érzem magamat teljesnek. Nem tudom elképzelni magamat párként, háziasszonyként és képtelen vagyok a megállapodás, iletve "családalapítás" útjára lépni még úgy is, hogy szeretem a társamat.
Mi a fene van velem? Érzett már valaki hasonlót?
válasza: válasza: válasza:Gonoszul fog hangzani, de szerintem igazán nem szereted a párodat, csak úgy elvagy vele, és tetszik a rajongása.
Ugyanis ha egyszer ment az együttélés, akkor nem hiszem, hogy afféle lelki bajaid vagy kötődésproblémáid lennének, egyszerűen csak nem találtad meg azt a férfit, aki mellett szívesen elköteleződnél ilyen szinten is.
De ez csak az én véleményem. Én nem tennék olyat, amitől ennyire pánikolok, nyilván nem véletlen érzem ezt.
válasza: válasza:Szeretem őt és szeretnék is vele lenni, szerintem nem ezzel van a baj. Nagyon sokáig nem tudtam nyitni más felé az előző csalódásom miatt és talán ez is kicsit bennem van. Miért osszam meg mással az életemet és szavazzak meg neki feltétlen bizalmat, ha ott él vissza vele, ahol lehet? Nem akarom rá kivetíteni a múlt sérelmeit, de biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszik.
Abból a kapcsolatomból az "otthon melegébe", a gyerekszobámba menekültem vissza, amit nagyon nehezen éltem meg, még is olyan biztonságot adott, ami szerintem rendesen közrejátszik most abban, hogy nehezen lépem ezt meg ismét. 3 éve nem élek a szüleimmel, 200 km-re költöztem, de minden egyes alkalommal, amikor kicsit is "elkeseredek" valami miatt, akkor menekülnék haza és számtalanszor eszembe jut, vajon jó döntést hoztam-e azzal, hogy eljöttem otthonról és új életet kezdtem távol a szeretteimtől.
A felelősség növekedésével és a felnövéssel van problémám. Meg vagyok riadva, ha közös életre, házasságra, családalapításra gondolok és ez független a párom személyétől.
válasza:Szerintem nem ő az igazi számodra, csak egy pasi és érzed hogy ez nem hosszútávra szól és nem annyira bizalmas a kapcsolat, hisz nem bízol benne feltételezed hogy vissza fog élni a bizalmaddal. Én is voltam így, nem is volt hosszú a kapcsolat. Nem telt el elég idő hogy feldolgozd az előzőt, még mindig hordozod a sebeket és ezzel csak a párod bünteted hogy már alapból minuszból indult.
Ha megtalálod az igazit érzed hogy vele akarsz lenni, nincs ez a félelem. Nálam is eljött akivel egy percig se volt stressz az összeköltözés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!