Szerintetek így is vállaljam be a babát?

"Nem szar gyári melóm van hanem saját vállalkozás alkalmazott nélkül."

Szóval dinnyeárus vagy. Jól jövedelmező, tuti vállalkozás.:D

Így valamiféle lakótársak vagytok, ha lesz gyerek, akkor meg család, -hát az csak egy más kategória.

Őt kérdezd, hogy akkor hogy lesznek a pénzügyek - ha ugyanígy gondolja, akkor hagyd a csudába a pasit, ha szereted, ha nem.

Meg lassan indulhattok az orvoshoz is, ha fél év próbálkozás után semmi jele a gyereknek.

A párom és az én nettó jövedelmem jelenleg közel egyforma, nem vagyunk közös kasszán, és nem is tervezzük, mert számunkra tökéletes megoldás, hogy a közös kiadásainkat közösen fizetjük - mondjuk nem fillére kicentizve, - de úgy érezzük természetesnek, hogy az ezen felüli keresetünkkel önállóan gazdálkodunk.

Mi is szeretnénk gyerekeket, de ha a Páromnak nem lenne természetes és magától értetődő, hogy ha én vállalom azt, hogy minden gyerekünkkel pár évre kiesem a munkából, kis gyerekes anyaként pedig hosszú időn keresztül nyilvánvaló hátránnyal számolhatok a későbbiekben a munkaerőpiacon, vállalom, hogy éveken keresztül gyakorlatilag 7/24-es "szolgálatban" leszek itthon a közös gyerekünkkel vagy gyerekeinkkel, ennek következtében óhatatlanul elesem az addigi bevételem jelentős hányadától, akkor ő magától értetődően nem várja el azt tőlem, hogy ugyanúgy 50-50% arányban járuljak hozzá a megélhetésünkhöz még a 26.650 Ft-os gyesemből is, akkor eszem ágában nem lenne vele családot alapítani, és amikor ezzel az ötlettel elém áll, kilépnék az életéből is.

Nem pusztán, és nem is elsősorban az anyagiak miatt, mert a munkám jellegénél fogva én - ha nem is könnyen, de - valószínűleg meg tudnám oldani, hogy valami plusz bevételre tegyek szert alkalmi munkákból - hanem azért, mert úgy érezném, hogy nem egyenrangú társnak tekint engem, és minden értelemben csupán tőlem vár nem kis áldozatot annak érdekében, hogy közös gyerekeink születhessenek, ő pedig nemhogy semmifajta áldozatra nem hajlandó ezért, de még többé-kevésbé igazságos teherviselésre sem, vagyis szimplán kihasznál, és egy kiszolgáltatottabb helyzetbe akar kényszeríteni a korábbi anyagi lehetőségeimhez képest, rosszabb esetben anyagilag ellehetetleníteni.

Én őszintén szólva úgy lennék vele, hogy ha egy férfi így áll a családalapítás kérdéséhez és annak közös felelősségéhez és munkamegosztásához, akkor vagy szerezzen ehhez egy nála annyival magasabb jövedelemmel, vagy komolyabb összegű megtakarítással rendelkező nőt, aki ebben így belemegy, mert számára megoldható túl nagy érvágás, áldozat és kockázat nélkül, vagy hordassa ki a gyerekét egy béranyával, akit piaci értéken megfizet ezért a szolgáltatásért, ugyanúgy, mint a későbbi években egy csecsemőgondozót, majd bébiszittert és egy házvezetőnőt, hogy ellássák a gyereke körüli teendők és a háztartási munkák mindazon részét, amit ő a napi 8 óra munka mellett nem tud megoldani egyedül hét közben.