Úgy érzem, a férjem nem akarja őszintén a második babát csak belement. Volt így más is? Ennek ellenére vállaljam?

Nálunk is így volt. Igaz két gyerek (ikrek) után. Én nagyon akartam egy harmadikat két éve, amikor a kicsik 3 évesek lettek. A férjem is talált kifogásokat, majd azt mondta hogy oké. De én is tudtam, hogy nem őszinte, rákérdeztem, kértem legyen őszinte. Akkor megmondta, hogy tényleg nem akar több gyereket. Szerintem beszéljétek meg ti is még egyszer normálisan. Mi elnapoltuk a témát, lehet örökre. Egy gyereket mindkét félnek akarni kell. Mert persze biztos voltam benne, hogy ha megszületett volna a férjem is szerette volna első perctől. De attól még a tüske lehet benne marad. Inkább mondtam le én arról amit akartam. Minthogy a másik "kényszerítsem" arra amit nem akar. Bár én mindig így gondolkodok minden témában, mindenkivel szemben. Szerintem ez hordoz magában kevesebb veszélyt.

Nálatok egyébként még lehet hogy később meggondolná magát a férjed. Beszélj vele, ha szeretné várjatok szerintem. De te tudod :)

nálunk általában én hozom meg a fontos döntéseket és 99%ban be is jön, a férjem nem tervezős és nem előrelátó típus, a dolgait halasztgatja, míg végül ráborul mind. El akartak küldeni a munkahelyemről, a tét az volt h vagy rögtön teherbe esek és mire lejár a gyed, jöhet az új tgyás, vagy amikor lejár a gyed, visszamegyek, kirúgnak, keresek munkát, ha találok,"megtapodom a lábam" és remélem h ott nem rúgnak ki az új törvényre hivatkozva és ha letelik 1 év munkaviszony, megpróbálkozunk kistesóval, de akkor tuti nem 3 év lesz a két gyerkőc között, ahogy terveztük. Osztottam szoroztam és meggyőztem h most kellene bevállalnunk a testvért, 2hetet kért a peteérésemig és belement ugyan, de nem őszintén. Rögtön összejött a baba, eljön vizsgálatokra, hasamra teszi a kezét ha rúg, de két bökdösés után aha elkiáltással már veszi is el. Beszélgettünk erről, azt mondta, neki ez már nem akkora újdonság, mint az elsőnél. Kiírtam ide a gyakorira, mások is azt írták az ő férjük is így éli meg ezt, ez nem akkora gáz.

Mindezek ellenére ha társaságban vagyunk, büszkén simogatja a pocakomat, minap írt egy névnapi gratulációt FB-on és aláírta a baba leendő nevét is, amikor felsorolta a családtagokat, szerintem ízlelgeti a dolgot, maximálisan kiáll mellettem és szerintem mire odajutunk, éppolyan lelkes apa lesz, mint a lányával, akit imád és akit büszkén posztol az üzenőfalra, akivel napi 1 órát foglalkozik. Csak idő kell annak a megemésztésére neki h most amikor esetleg már kimozdulhatnánk kicsit ketten, amikor már nem annyira macerás a gyerekünk, lehet vele értelmesen játszani, beszélgetni, most kezdődik minden elölről. De az oroszlánrészét ahogy eddig is, most is vállalom, ő most is eljár kikapcsolódni, barátozni, mindezt fürdetés, altatás után és megbeszélve velem. Ő egy ilyen típus és bármennyire gondolta, 4 év múlva is ennyire ignorálná a témát és nem lenne meggyőződve arról h itt az idő egy csecsemőt bevállalni. Ehhez persze az kell h ismerjem őt és bízzak abban h ez tényleg így lesz, ahogy leírtam, de 12éve ismerem, látom milyen jó apa és tudom h ha az egyikkel ilyen volt, nem lesz szíve a másikat hanyagolni. egyébként két gyermeket szeretett volna mindig, két lányt, Ketteske is lány lesz, ahogy "megálmodta".

Gondold végig nálatok hogy sülne el a dolog a végén, van akinél apu besokall és rosszra fordul, de lehet h mire megszületik, megérik rá. Ezt neked belül érezned kell.