Házasság van vagy nincs?

Sziasztok!

Kiváncsi lennék kívülállók véleményére .. Ki hogy érezné magát az alábbi helyzetben.. Tanácsra nincs szükség

konkrétan, csak véleményre, akár rossz, akár jó. :)

Adott egy pár, együtt élünk.

én 28N , Ő 29F. 8 éve együtt.

Nagyfiammal, és két közös gyermekünkkel.

Konkrétan probléma nincs köztünk, jól megvagyunk minden téren.

A házasság a probléma..

Ő nem akar, én igen.

Persze, eröltetni nem lehet, de nem tudom elfogadni, felfogni (tudom muszáj lesz), hogy ez kimarad az

életünkből..

Szerinte az csak papír, nem azon múlik. Egyet értek, ez igaz.

De mégis.. A tudat, hogy ő a férjem.. Nem a pasim.. A közös emlék.. igenis számít.. És nem értem meg, hogy neki

ez miért nem fontos? miért nem jelent semmit?

Konkértan sose gondoltam volna, hogy valaha ilyenen fogok agyalni.. Családomba a nagyszülőkön kívül mindenki

elvált.. Ki a fene akart volna így házasságot?! :)

De megváltozott valami.. Bennem.. Felé..

És most ezen rágódok.

Nem mutatom, vagyis próbálom nem mutatni, de belül emészt.:(

Ez az egész kb 3 éve kezdődött..

Akkor vetődött fel.. Még a gondolata is büszkeséggel töltött el, hogyha arra gondoltam, hogy ő a Férjem..

Szóba került.. Egyből elutasította.

Családban , köztünk is többször is ment a célzás.. aztán egyszercsak megérkezett a haverja esküvői meghívója..

Itt lényegében össze is kaptunk.. akkor még szó volt arról, hogy anyagiak miatt sem lehet stb. az esküvő

külföldön volt.. Tehát pénz.. Mellesleg nem is akarnék semmi hacacárét, mert nem vagyok az a típus. Lazán

szülökkel, kert grillpartival sima alkalmi ruhában, ami nem is kerülne sokba. Ezt akkor mondtam is, sőt a

család is mellettünk volt, hogy segítenek. Esküvő után látta, hogy ki vagyok.. nagyon.. ilyen fogd be a szád,

le tudnád e velem élni az életed gyűrűt kaptam a hazajövetele estéjén.. Hát izé.. :(

Ez volt két éve.. Azóta a legjobb haverja is megházasodott..

És megint előkerült, megkaptam, hogy önző vagyok.. Tényleg az lennék?

A gyűrűt tegnap vissza adtam, és ezzel valami el is szakadt bennem..:( Amit szerintem ő fel sem fogott..

Mivel mi megbeszélni nem tudunk semmit , levelezni "szoktunk", ha olyan a téma. Megírtam neki amit érzek,

gondolok és amellé adtam át a gyűrűt.

Konkrétan, hogy 8 év alatt sem tudta eldönteni, hogy akar e engem..

Hogy mik a szándékai velem.. Erre válaszul azt kaptam, hogy ott vannak a gyerekek, ő ezzel döntött, nem az

esküvővel..

Hogy konkrétan sz@rul (bocsi) esik, hogy annyira nem becsül, hogy a felesége legyek..

Persze mikor anyuékkal skype-lunk és jön a poénkodós anyós sztori, megtettem a megjegyzést, hogy nincs is

anyósa, mert nincs felesége se, jól le lettem hurrogva, merthogy az nem számít..

Anyós kell, az fontos státusz, de a feleség nem?!

Vagy épp mikor valakivel beszélgetek, legyen az hivatalos, vagy csak egy sima beszélgetés és szóba kerül, hogy

a férjem... Ki kérem magamnak, mert nekem olyan nincs..

Jelenleg itt állunk, mert nem tudom felfogni, hogy 8 év után , közeledve a 30hoz , 2 gyerkőccel nem kellek

neki..

Persze tényleg nem ezen múlik, leélhetjük együtt az életünket anélkül is.. De.. nem is tudom mit mondjak már,

asszem mindent leírtam, ami lényeg..