Házasság van vagy nincs?

"De te családot alapítottál vele. Két gyermeketek van, akik -lássuk be- sokkal komolyabb összekötő kapocs, mint egy papír, amit Szamár Gézáné anyakönyvvezető néni megírt. "

A te értékrended szerint! Ne mindig magatokból induljatok ki. Más ember más értékrend. A kérdező értékrendje szerint a házasság erősebb kapocs lehet...

Én több bajt is látok -nézd el nekem mert nincs jó tapasztalatom-, mégpedig, hogy a pasidnál a gyűrűzést is a kényszer szülte és nem a szerelem. Ezért sem akar házasodni. Ha én szeretem a párom akkor azon vagyok, hogy az aggályait eloszlassam és megerősítsem a szerelmünket ha egy kicsit is elbizonytalanodik. Fontosak az apróságok de a házasság azért erőt és büszkeséget kölcsönöz a kapcsolatnak és nem csak egy papír...

ma 10:22

Ez nem döntésképtelenség. Tudja, hogy nem akar házasodni....vagy nem találta meg azt aki megváltoztatja ezt a véleményét, akiért feladná saját magát.....?

Igazából nem értem azokat az embereket, akik azzal takaróznak, hogy "csak egy papír". Ha valóban csak egy papír lenne, akkor nem számítana olyan sokat... Akkor nem vonakodnának "aláírni" azt a nyavalyás "papírt". De valahol a szívük mélyén ők is tudják, hogy az több, mint egy papír. Az egy végleges elköteleződés. Amit nem egyszerű megtenni. Mert jó esetben az ember komolyan gondolja a holtomiglan-holtodiglan szöveget.

Az is lehet, hogy magával a ceremóniával, a körítéssel van gondja. Lehet, hogy egy egyszerű 2 tanús polgári szertartást többre méltatna, mint a habos-babos esküvői ruhát, s a marcipánhegyekkel megtűzdelt tortát.

Az én párom szülei is elváltak, mégis együtt élnek. Együtt maradtak amiatt, hogy a gyerekeiket fel tudják nevelni, aztán meg már anyagilag jöttek jobban ki egy fedél alatt. Hivatalosan nem házasok, de mégis egy házban élnek.

A párom bátyja mégis 1-2 éve nősült, gyönyörű esküvőjük volt, és a párom is komolyan gondolja, hogy egyszer elvesz feleségül. De egyikünk sem akar nagy felhajtást, sőt, inkább egy meghökkentő esküvőt szeretnénk mindketten.

Visszatérve az első gondolatomhoz: a "csak egy papír" egyáltalán nem "csak egy papír". És szerintem ezt a te kedvesed is nagyon jól tudja. De ha már 8 évet kibírtatok egymással, nem tudom, mi akadályozza abban, hogy aláírja.

Talán házassági szerződéssel belemenne?

Bár, ha egyből attól fél, hogy elválnátok, akkor miért nem hagyott el eddig? A "csak egy papír" mindent megváltoztatna?

Nem értem az ilyen férfiakat.

Barátnőm 36 éves, 14 éve vannak együtt,13 éve együtt élnek,szintén a nőé a lakás,egyébként semmi vagyon.El vannak nagyon jól,időnként előjön a házasság,de a férfi behisztizik,nincs semmi.Ott is van 2 gyerek,igaz nem tervezettek,de boldgok.elvileg.

Ha annyira semmi az a papir akkor miért nem mindegy hogy aláirja vagy sem?

Fú, de gázak az ilyen helyzetek, mert ha valaki nem akar házasságot, hát nem akar, ezért nem lehet felróni neki semmit sem. Én szeretnék megnősülni, de ha olyan nővel élnék, aki házasságellenes, simán megbékülnék azzal is, könnyű helyzeteben vagyok tehát. Ellenben, ha éppen mongjuk MÉG nem akarok megnősülni, és mindig felhozzák a témát, tuti, hogy egyre ellenállóbbá válnék, mert kényszernek érezném.

Viszont, hogy nem akarna, azt nem feltétlen érzem jogosnak. Az, hogy nem akar megnősülni, az nem jelenti azonnal azt, hogy nem akar maga mellett tudni örökre. Ezt egy kicsit túlkombinálod, bár teljesen meg is értelek ez ügyben.

Baromi sokat segítene az embereknek, ha megtanulnák őszintén és nyíltan megfogalmazni az érzéseiket, akkor lehet, hogy te is nyugodtabb lennél.