Mondott valakinek ilyet a párja, mi lett a vége?

Szerintem lapozzunk erről a kommentről, leírtam a magam véleményét ezzel kapcsolatban, semmi igazságalapja nincs, hogy annak a legjobb, aki 17 évesen legkésőbb már elkezdi, a terhesség csak egy példa volt, lehettem volna ennél is naivabban egy fizikai bántalmazó kapcsolatban, de én egyik ilyennel sem jöttem össze, akivel sajnálatból, vagy tudom is én miért elmentem randizni.

Inkább leszek büszke a 3 diplomámra, mint arra, hogy valaki megkérdőjelezi az ún. demiszexuális orientációmat, azaz nem igazán érdekel a dolog, ha nem szeretek valakit. Tessék meghallgatni Bihari Vikit, aki 41 éves koráig volt szűz, amíg nem találkozott a nála fiatalabb férjével. Annyira traumatizált, kirakat gyerekkora volt, a kirakat, érzelmileg elhanyagoló anyjával, hogy nem csoda ha az önfejlesztést választotta ahelyett, hogy egy-egy rajongása tárgyával összejött volna, mert azok csak pörgették, mert ugyanolyan nárcik voltak, akár a saját anyja.

Millió féle élethelyzet van, aki ennyiben leli örömét, hogy másokat szekál azért, mert atipikusnak mondható életvitelt folytat, nem úgy jön össze az élete, ahogy másoknak, az annyit is ér, semmi köze a TikTokhoz meg hogy saját maga mire büszke, az ilyen embernek elsődlegesen mindig magával van baja, nem azzal, ha valaki radikálisan máshogy él és gondolkodik, mint ő.

Van egyediség a világon és 27 év szingliség bár ritka, de nem extrém dolog. Úgy inkább, hogy nem vagyok keresztény, és semmi ilyen vallási dolog nem kötött ebben, leginkább a toxikus barátnőm, aki viszont keresztény és nem igazán akarta, hogy bárkim is legyen, folyamat olyan dolgokat mantrázott nekem 5 éven át, ami pluszban elhitette velem, hogy ez egy olyan feladat és nagy falat, amit nem tudok megoldani, max. ha megtérek a szektájukhoz. Ehhez is kellett a pszichológus, hogy őt kizárjam az életemből véglegesen, illetve amint ezt megtörtént, ezt fel kellett gyászoljam, mert a toxikusság felett voltak jó értékek ebben a kapcsolatban. Egyszer még leültünk, ahol elmondta, hogy tudja milyen toxikus volt ez az egész, de oda-vissza mindkettőnk részéről. Én máshogy voltam toxikus, megvolt a magam baja, ezt maszkoltam a karrierterveimmel, mert semmi másom nem volt.

Mentálisan beteg emberekkel, akik önszántukból kimásztak a depresszióból, a kodependenciából, ami az ilyen toxik embereket vonzotta, ehhez képest a szorongó-ambivalens kötődési stílusom, és hogy fáj amiért a párom a saját traumái miatt is olyan részben amilyen, nem azért mert szándékosan akar gonosz lenni velem, és szándékosan nehéz neki kimutatni az érzéseit.

Hát most az összeköltözés kapcsán akkora lendületben van, hogy már meg is szereztük a gardróbszekrényt, már csak az van vissza hogy pakolás, csomagolás, majd kicsomagolás. EL fog tartani 2-3 hétig de ilyen lelkesnek ritkán láttam.

Ne felejtsük el, hogy a férfiaknak sokszor még több megerősítés kell, hogy szeretve és akarva vannak, mint nekünk nőknek, ők ugyanis nehezebben értik mások jelzéseit is, nemcsak a sajátjaikat.

Én a szavak embere vagyok, ő a tettek embere. őt ezért kell szeretni, nem azért, amiért nem mondd szóvirágos verseket, ez nem az ő stílusa.

Volt egy elképzelés a fejemben. Ő eléggé másmilyen. Van több műkedvelő barátnőm akik ugyanúgy rajzolnak, festenek és irodalmaznak, mint én. De most őszintén, hány családfenntartó és anyagi biztonságot is adni képes férfit érdekel az ilyesmi? Mert én bizony nem igazán ismerek ilyet, aki ilyen poetikus lelkű, mint én, annak a felesége keres jól és ott fordítottak a szerepek. Pszichodrámán tapasztaltam, hogy ennek az embernek ez jó is, meg nem is, hogy a nő hordja otthon a gatyát, ő meg az érzékeny művész lélek.

az ellentétek vonzzák egymást, de én úgy fogalmaznék, hogy komplementerek vagyunk. Ami nekem nem megy, az neki igen és ami nekem megy, az neki nem feltétlen, de ebben tudjuk egymást segíteni. 2 nagyon hasonló ember általában nehezen jut egyről a kettőre, mert a saját igazukat erősítik.

emiatt is volt részben toxikus a barátságom a barátnőmmel, mert egymás diszfunkcionális gondolatait erősítettük a másikban amolyan önigazolást keresve egymástól.

Itt nincs önigazolás "ez nem úgy van, ahogy gondolod." és ezzel segít a párom a Földön tartani, de közben ő az egyetlen ember is, aki előtt bármikor lehetek gyenge és kisírhatom magam a vállán. Ilyet semmilyen baráttal sem éreztem soha. Jó széles válla van, lehet is rajta sírni. :D

46: de te nem érted hogy ezen a két dolgon lovagolsz már a legeleje óta és semmi mást nem látsz/hallasz ki és ez rohadt uncsi. :D :D Képzeld, lettek terhesek ismerőseim jóval idő előtt, mert aki szexel, annak ez benne van a pakliban. Én ezt ijesztőnek találtam, tablettát meg nem szedek azóta se.

Az ellentétek vonzzák egymást dolog részemről egy irónia volt, ezért is írtam, hogy sok mindenben inkább kiegészítjük egymást. Nyilván van bennünk közös, többek között neki se volt semmi komoly korábban, vannak hobbik is stb...

Voltam szerelmes tizenévesen, húszas éveim elején is, azoknak a férfiaknak nem kellettem, sajnos ez van. És akinek kellettem volna, az meg nekem nem, tudom milyen visszautasítani, és visszautasítva lenni.

Van, akinek ez egészen egyszerűen nem megy korán. Ettől még adsz magadnak esélyt, ha később is, a kapcsolatokra.

Igen, visszacsinálni nem lehet, ami kimaradt, de mivel én pszichológushoz jártam és végig azon dolgoztunk, hogy ez már megváltoztathatatlan, semmi értelme ezen pattogni idegen embereknek, hogy miért nem éltem. Én ezt már feldolgoztam, illetve dolgozom is az önbizalomhiányommal, meg ami megmaradt belőle és próbálok erre nem úgy tekinteni, mint egy negatív bélyeg.

Vagy szerinted nekem vagy bárki hasonlónak jobb lesz az élete, ha a fejükre olvasod ezeket a sorokat 47, anélkül, hogy egy picit is átéreznéd, mennyire sz*r enélkül is, és mennyit dolgozunk ezzel, hogy kevésbé legyen sz*r a múlt? És több ilyen férfi van, mint nő, aki teljesen sikertelen e téren. És nem lehet arra hivatkozni, hogy a nőket mindenki megd*gná. Nekem ilyen kapcsolat nem kellett, pedig elhiheted hogy jöttek volna szépen, ha beengedem...

Nem, nincs irracionális szerelem a párom iránt. Sosem volt. Nem is akarok ilyen szerelmet. Tartott úgy 4 hónapig a nagy kémiai lángolás, aztán átvette a helyét más. Hogy a párom mit szeret bennem és miért, azt nem tudom, erről soha egy szót sem mondott soha, de velem van. És amíg ad, amíg tud adni, és úgy, ahogy jól érzem magam vele, akkor ez nekem jó. Lehet vele beszélgetni, csak neki annyi igénye erre nincs, mint nekem. Ezért kellenek a barátok, mert bizonyos hobbikat, dolgokat nem zsebelsz be csak a párodtól, mert ez se reális elvárás.

Aztán én is dolgozom azon hogy jó legyen, és meglátjuk, hogy meddig tart. :) Jóslatokba bocsátkozni senki se tud.

És azzal is tisztában vagyok, hogy van olyan 3 diplomás szintén PHD-s nőismerősöm, akinek ugyanennyi idősen már két gyereke van, mert ezt a két projektet normál emberek együtt futtatják és nem is volt senki szingli a PhD képzésen, mert az intelligens, jól szituált (középosztálybeli) fiatalok akik ráadásul ha hiszitek, ha nem, nőként és férfiként is mind nagyon jól néztek ki az intézetünkben, nem kell csodálkozni azon, hogy nem szinglik.

Pl: tetszett egy srác, de mondom egy ilyennél esélyem sincs. Még a saját szüleim is azzal traktáltak, hogy nem is vagyok valami szép és a természetem se olyan, hogy sokan elviselnének. Na, nekem ezzel is meg kellett küzdenem, hogy ők is elég toxikusak voltak, nagyon sok felől elhitették velem, hogy vagy nem vagyok alkalmas, vagy nagyon limitáltak a lehetőségeim párkapcsolatok terén.