Elhanyagol mióta együttélünk?

Pár hónapja költöztünk össze a barátommal, azóta pedig teljesen elhanyagolva érzem magam. Szombatot leszámítva egész héten reggeltől estig oda van dolgozni, mert mellékállása is van (nem azért, mert rászorul, alapból jól keres, csak gyűjt), vasárnapaponként a családjával van. Este pár percre találkozunk és ennyi, megyek aludni, mert olyankorra már hulla fáradt szoktam lenni. Alig segít itthon a teendőkben, úgy kell könyörögnöm neki, hogy segítsen és ne rám háruljon az egész lakás takarítása. A szex se olyan már, ő se kezdeményezi gyakran, keveset szeretkezünk, nem is kívánom már úgy, nem is érzem úgy, hogy törekedne arra, hogy kielégítsen engem. A költözés óta nem voltunk sehol se, igényelném, hogy csináljunk programokat, főleg így, hogy alig látom hiába élünk együtt, de nem. Beszéltünk már erről többször is, de mintha a falnak beszélnék. Én megértem, hogy neki kell a pénz a jövendőbeli vállalkozásához, de én ebbe belebetegedek. Nem érzem magam jónak, semmi önbizalmam, alig van hozzám kedves szava, de kritizálni azt tud.

Mindemellett még sóher is, külön kasszán vagyunk, de a kajába bedobjuk felesbe a pénzt, és abból szoktunk vásárolni. Pénteken leszólt, mert képes voltam venni egy tábla csokit a közös pénzből, holott tudom, hogy spórolunk. Erre persze kiakadtam, és lezsugoriztam, nem tetszett neki ez, most nem szól hozzám azóta, rideg velem.

Teljesen tanácstalan vagyok, mit kéne tennem? Költözzek vissza a szüleimhez, hagyjam itt? Ott is rossz körülményeim voltak, utáltam ott élni. Gyűjtsek egy kis pénzt és költözzek külön albiba? Várjak még, beszéljek még vele és ne legyek türelmetlen? Nem tudom

25N