Mostanában mindenhol kezd divattá válni a külön kassza vagy csak én tapasztalom ezt?

Szerintem akik külön kasszán vannak, azok is beledobnak valamennyit a közösbe, és abból fizetik a közös kiadásokat, mint például a törlesztő, lakbér, nagybevásárlás, számlák stb.

Ami pedig ezen felül van, az saját, azzal mindenki úgy gazdálkodik, ahogy szeretne.

Nálunk pontosan úgy van ahogy az 1-es írja.

Rezsi, általános háztartásba szükséges dolgok közösek.

De pl. én a fodrászt, körmöst, edzőtermet, ruháimat stb külön fizetem.

Párom szintén. Neki az akvárium a hobbija, én meg nem vagyok hajlandó a közösből venni egy 8.000 ft-os szaros csipeszt amivel kiszedi az algákat.

Jól is van ez így :)

Én 3. tartós kapcsolatomban élek.

Az első házasságomban nem volt semmink, mindketten pucér fenékkel költöztünk össze, amikor elváltunk, volt egy közös lakásunk és közös gyerekünk. Vérrel-verítékkel ment a vagyon megosztás, hiszen a lakásból ki kellett fizetnem úgy, hogy egy fillér saját pénzem nem volt és lényegében közös sem, hónapról hónapra éltünk. (35 éve...) Akkor barátoktól , családtól kaptam kölcsön , hogy megvegyem a lakás felét az elvált férjemtől.

2. házasságom: első pillanattól külön kassza, de úgy, hogy én fizettem a kaját, ő a rezsit, de egyre jobban elpimaszodott- tök ráfizetéses volt, hogy megjelent a LIDL/ALDI/TESCO-ban a fűrészgéptől az autóalkatrészig minden csoda, és ez mind kajának minősült. Viszont ebből könnyen lehetett válni.:)

3. kapcsolatomban nyitottunk egy közös számlát két kártyával, erre utalunk havonta ugyanannyit mindketten: ebből élünk, a maradék pénzünk mindenkinek a saját folyószámláján, befektetési számláján van, mindenki azt csinál a sajáttal, amit akar.

És most levonom- magamnak is- a következtetéseket: a 3. a tökéletes és szerintem legkorrektebb megoldás akkor, ha a két fél bele tud tenni ugyan annyit a közös életbe minden téren: pénz, házimunka ill. a 'külön terhek'( külön gyerekek, unokák, idős szülők)is hasonlóak.

A 2. módszer felejtős, az első pedig azt feltételezi, hogy a házaspár élete végéig együtt fog élni, ugyanis a feleség piszok nehezen tud kiszállni , de ha a férj akar kiszállni, akkor a feleség gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerül. ( Ő van otthon a kisgyerekkel, ettől már eleve megbicsaklik a karrierje, nőként lehet , hogy ugyan abban a beosztásban kevesebbet is keres, mint egy férfi és vélhetően övé a házimunka nagyobb része is. Egy családos nő nem fusizik, a férj esetleg igen- majd lelép a 'saját megtakarításával'. )

Szóval én nőként ( ha most kezdeném az életem) biztosan a 3. módszert preferálnám, úgy, hogy a GYES/GYED alatti jövedelemcsökkenést is 'lekezelnénk' , emiatt ebben az időben a férj arányosan többet csurgatna a közösbe, hogy nekem is maradjon megtakarításom a kevesebből is. Persze ebben az esetben is kell azért, hogy a két fél hasonló elveket valljon az anyagiak kezelésében, ill. ha a pár élete végéig együtt marad, akkor nyilván a külön/külön megtakarítások is közössé válnak és mondjuk lesz belőlük egy lakás a közös gyereknek.

Ugyanakkor a fenti eszmefuttatás csak ott lehet valid, ahol nincs hó végi küzdelem, hogy miből vegyünk kenyeret vagy jaj, fizu előtt válik le a gyerekcipő talpa, vagy fizu után?

Szóval szerintem nincs egységesen igaz sablon, de hogy a kérdést összeköltözés előtt kell tisztázni, az tuti... És szerintem ez az a kérdés, amiben ha nincs egyetértés, akkor jobb külön folytatni...

Mi 40+-osan házasodtunk, férjemnek 2 gyerek, nekem 1, 1-1 él velünk.

Kezdetektől külön kassza úgy, ahogy fent leírták: közös kiadásokat felesben fizetjük (rezsi, kaja, mosószer), a többi pénzével mindenki úgy gazdálkodik, ahogy akar.

Ha nulláról kezdtük volna és közös gyerekeink lennének, nyilván nem így tennénk, hanem közössel indultunk volna.