Erre mi a megoldás?

#29

Ha két napra akarsz főzni, akkor eszel belőle egyszer vacsorára amikor elkészül, azaz 2. Visztek belőle munkába, ami még 2. Ha netán nem akarsz másnap megint főzni, mivel erről volt szó... azaz még 2.

Miért nem reális akkor a 6?

#31

Két napi ebéd 2 embernek, az akárhogy számolom, 4 adag. Vacsorára nem eszünk főtt ételt. Miért lenne akkor reális a 6-8?

A kérdésed kapcsán bennem az alábbi dolgok merültek fel:

"együtt élünk már pár hónapja a barátommal, én főzök.

Étvágya mindig is jó volt. Szeretek úgy főzni, hogy másnap is tudjunk vinni munkahelyre főtt ételt, mert nem életcélom mindennap főzni, én is pihennék, mást csinálnék helyette."

Miért nem osszátok el, hogy mikor ki főz vagy miért nem egymást segítve próbáltok boldogulni?

Az oké, hogy nem akarsz mindennap főzni, de lehet egyszerre többet is főzni.

Írod, hogy próbáltad már ezt is.

Nem tudom itt milyen mennyiségekről van szó valójában, de nekem az a véleményem, hogy úgy célszerű főzni, hogy meg tudjatok belőle jóízűen étkezni, aztán már este egy könnyebb étkezést beiktatni, nem főtt ételt. Ezt, ha így kommunikálod felé nem hiszem, hogy sértődés lenne belőle.

"Mondtam már neki finoman, reakciója az volt, hogy nagyon ízlik neki..."

Itt még mindig nem tudom, hogy milyen mennyiségről beszélünk.... Szerintem azért bele "kellene" férnie, hogy az ételből mondjuk lehessen repetázni 1-2szer, nem pedig csak azt tartani szem előtt, hogy "jó kész a kaja, ezt akarok holnap vinni melóba is, és nem tudok jóízűen enni, mert nem a jelenben élek, hanem már agyban a holnapi napot tervezgetem"... és ezzel most nem azt mondom, hogy ne lehetne előre tervezni, mert lehet, csak ne a "most megélésének" menjen a rovására.... vacsira pedig, mint írtam feljebb egy könnyebb étkezés.

#32

Mert például én vacsorára mindig főt étel eszek, és szerintem a kérdezőéknél is így megy, mivel az nem reális, hogy lefőz egy kaját ami 3-4 ezer kalória és abból ő megeszik mondjuk 600-at a párja meg egy étkezésre betakarít 3000-et. Egy átlagos ember nem tud ennyit egyszerre megenni.

Tehát mi következik ebből? Valószínűleg nem csak ebédre esznek főt ételt. Szóval még mindig 6, az a 4.

Nos, én minden nap főzök itthon, mert ráérek. Nem azért, mert szeretek főzni, hanem mert van időm és mert szeretek egészségesebbet enni és ráadásul ezzel lehet a legjobban spórolni.

A főzés igenis időigényes! A férfiak szerint semmi az egész. Nem igaz. Meg kell tervezni, hogy mit érdemes, ugyanis a kajával lehet a legjobban spórolni. Szóval utána kell járni, mit is vegyen az ember, hogy ne legyen túl drága, egészséges legyen, mindenki szeresse és jól is lakjanak belőle.

Ez idő és energia. Nem sajnálom senkitől, mert mint írtam, van időm, de a tervezés, beszerzés, főzés, elmosogatás, elpakolás, tűzhely tisztítása, konyha rendberakása igenis sok idő és energia. Márpedig az energia mindenkinek fontos, ha nap-mint-nap dolgozik és egyéb dolga is van.

Nyugodtan kipróbálhatja a férfi is - sokan meg is teszik, örök hála érte -, hogy milyen is naponta főzni a családnak.

Nekem azért nincs ezzel gondom, mert a párom más munkákkal egyensúlyba hozza a dolgokat, megcsinál olyan háztartási melókat, ami nekem hatalmas segítség. Nem borul fel az egyensúly, hogy sz.rrá dolgozom magam, míg ő csak megeszi a kaját és berakja a mosatlant a mosogatóba, jobb esetben a mosogatógépbe (jelzem, abból is elég sűrűn ki kell pakolni).

#34

Oké, de akkor a kérdező gondolom tudja, hogy hányszor szeretnének enni belőle. Továbbra se értem, hogy miért kellene kétszer annyit csinálni, mindegy hogy ebéd vagy vacsora.

Inkább a falásrohamot kéne kezelni, mert az nem normális.

Hát gyerekek, két dolog jutott eszembe.....

Az egyik az hogy ezek szerit mégiscsak jobb egyedül élni (tudom sarkítottam), mert akkor nincs ez az egész cirkusz. Akkor főzök amikor akarok, azt amit akarok, és annyit amennyit akarok (és senki nem eszi meg).

A másik gondolat nem az enyém hanem Konfuciuszé;

"Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük."

#37

Okoskodtál és sarkítottál egyet, gratulálok.

Egy normálisan elkészített étel (kb bármi) harmadnap még bőven jó.

Most attól eltekintve, hogy oké, a mértéktelen zabálás egy egészségtelen dolog és nem is helyénvaló, de ha azt vesszük (mivel nem tudjuk az adagok méretét) hogy hellyel közzel nem erről van szó, és ilyen reakciókat mutat be némelyik ember, mint a:

"Dugja el, meg ennyiben járulsz hozzá, meg jobb egyedül stb.. meg amiket írtam.."

Szóval akik ilyet leírnak, ti a saját családotokban is ezt láttátok gyerekként? Most komolyan kérdezem..

El szoktam fogadni, ha én vagyok a bunkó fasz, de szerintem nem helyénvaló reakció a pároddal szemben ez. Ha lesz gyereketek, akkor ő rá is majd rá lesz förmedve, hogy minek zabálta meg amit főztél? Esetleg megmondod a 10 évesnek, hogy főzzön magára?

Jó oké, a kérdező párja nem tíz éves, ne írjátok ezt.. de számomra akkor is ijesztő, hogy emberek hogy képesek így megnyilvánulni.

Ennyire rossz tapasztalatok vannak az exekkel?