Erre mi a megoldás?

Arról volt szó, hogy "alig marad". Nem arról, hogy ne tudna vinni a munkába másnapra.

De továbbra is ugyan az a megoldás rá. Főzzön többet, vagy legyen annyi eszük, hogy lemenedzselik egymással. Pl este nem megint a főt ételt kell dézsmálni, hanem enni egy szendvicset és akkor marad.

Tényleg olyan rohadt nagy mutatvány ez?

Persze egyszerűbb gyűlölködni, meg mocskolni a másik embert úgy, hogy semmit sem tud egyikőtök sem a kapcsolatról és arról sem, hogy miért a kérdező főz és miért nem esetleg a párja.

De oké, legyen ez az automatikus felállás akkor, hogy dögöljön meg a másik és biztos egy igazi náci döbrögi zsarnok aki mellett éhezik az aki a kaját főzi. Sőt.. a kérdező egy jobbágy!!!!!!

11

Lol, ez olyan, mintha a mosás mondjuk a pasim dolga lenne, de én háromszor több szennyest termelek, mint ő... Nem, nem normális.

Ja és persze az jogos felvetés lehet, hogy főzhet éppen a kérdező párja is, amit nem tudunk, hogy soha nem tesz-e meg, de mindegy is..

Viszont egy dolgot még leírnék, szerintem nem azért vagy együtt valakivel, mert utálod. Némelyik válaszból pedig itt nagyon virít a gonoszság meg a frusztráció.

Tényleg képesek lennétek úgy együtt élni valakivel és lefeküdni valakivel, hogy SAJNÁLJÁTOK TŐLE A KIBASSZOTT KAJÁT?!!!

Persze megoldás lehet leugatni a másikat, lakatott tenni a lábasra, eldugni a kaját vagy megmondani neki, hogy ne zabálja fel, de lehet én nem vagyok akkor erre a világra való, ha bennem nem a sajnálat vagy a frusztráció mutatkozna meg, hanem logikusan arra jutnék, hogy még nagyobb adagot készítek, hogy tényleg elég legyen.

+ Amit más is írt.

Tegyél magadnak félre annyi, hogy el tud vinni munkába, ha ennyire gáz lenne a helyzet. Bár ehhez is valami Isteni sugallat kellett, hogy megcsináld amikor elkészült a kaja és nem utána akarod amikor már elfogyott. ^^

#13

De igen, normális. Nem elvárható, hogy egy 80 kg-s férfi ugyan annyi ételt igényeljen, mint mondjuk egy 55 kg-s nő. Ha meg többet mer enni, akkor ő a sátán.

A mosás meg egy igen hülye példa részedről, mert nem mindegy, hogy ki mennyi szennyest termel? Külön szoktátok mosni a ruháitokat?

Tehát kimosod a te színes ruhád, kimos a fehérneműid, kimosod a nem színes ruháid, majd kimossa a párod az ő színes ruháit, az ő nem színes ruháit és az ő fehérneműit? Szóval egy hétvégén lenyomtok 7-8 mosást, mert esetleg még koszos lesz a törölköző is meg az ágynemű, vagy az is külön kerül bele?

Te mitől frusztrálódtál be ennyire? Oké, nem elvárható, hogy a 80 kilós férfi ugyanannyit egyen, mint én. Tőlem miért elvárható, hogy állandó jelleggel etessem? :D

A mosás pedig nagyonis jó példa. Ha ő csak hetente egyszer kéne mosson, de miattam heti négyszer kell, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy a saját extra igényeimet én magam elégítsem ki.

Én ezt a helyzetet átérzem, mert ez van nálunk itthon minden alkalommal. Egyszerűen annyit eszünk amennyi van, legyen az 1-2 vagy 3 kiló. Szerintem nekünk ez az "unalomevés" kategória, akkor jellemző, ha itthon vagyunk pl. hétvégén. Ezzel nem csak az a baj, hogy így nem lehet az étkezéssel a hétre tervezni, hanem hogy rengeteget eszünk, ami pénz és kalória is.

Nekünk ekkor az szokott beválni (bár még nem tökéletes a rendszer), ha eleve előre kiteszünk belőle kiadagolt porciókat és elmondjuk, hogy persze, egyen mindenki, de ez az X adag itt Jancsikának kell, mert nem lesz ebéd aznap az óvodában, ezt meg a Marikának rakjuk el, ne egyétek meg légyszi. A kiadagolás azért is jó, mert látja az ember mennyit fogyaszt, nem csak pakolja a tányért. Esetleg valahogy így te is megoldhatnád, ha tényleg éhes marad, akkor rakhatsz el egy plusz adagot, viszont sokszor már a tudat is elég szokott lenni nekem. Esetleg ennek továbbfejlesztett verziója a meal prep.

#14:

Én ugyan nem élek együtt senkivel, így nincs is ilyen problémám, de szerintem itt nem az a gond, hogy egy nő sajnálja a párjától a kaját.

De azért gondolj bele, hogy a nő is hazaér a munkából ahol ledolgozik 8-12 órát (attól függ ki hol dolgozik) és rögtön állhat neki minden nap(!) főzni amit este bezabál a másik fél.

Rámegy a nő egész napja a munkájára, és utána plusz egész estig a főzésre, rendrakásra egyebekre. És ez így megy minden nap!

Ha valakit a kedves nyugdíjas anyukája rászoktat arra hogy bármennyit lehet enni, mert a mama nyugdíjas, ráér egész nap a konyhában sütni, főzni akkor azzal az emberrel könnyen elszalad a ló. Ezt szokja meg, ezt várja el egy párkapcsolatban is, nagyon helytelenül.

A másik meg az, hogy a nők elég nagy százaléka (nem mindenki) jóval kevesebbet eszik mint egy férfi.

Már nem egy nőtől hallottam hogy horribilis pénzeket volt képes a pasija megenni. Végül a nő ment tönkre anyagilag mert ő járt boltba, ő főzött, és ha pénzt mert kérni kajára még a pasas volt felháborodva hogy hová költ el annyi pénzt. Úgyhogy sokszor az sem megoldás hogy "főzzön többet", és rohadjon el élete végéig minden délután a konyhába, mert jön a másik fél és felzabál mindent.

Abba kell belegondolni hogy milyen élete van annak aki a konyhában rohad minden nap! Szerelem ide vagy oda.

Amúgy meg a több főzés egyenlő több munka... Valahogy nem mindegy, hogy 3 krumplit pucolok meg vagy 20-at, hogy 3 szelet húst panírozok be vagy 20-at, hogy 3 zöldséget aprítok fel vagy 20-at.

Ja és abból kiindulva, hogy a magyar férfiak több, mint fele túlsúlyos, nos nem... Egyáltalán nem lenne szükségük annyi zabálásra, csak finoman jelzem.

#16

Ki mondta, hogy elvárt dolog lenne? Felnőtt emberek vagytok könyörgőm.. mint a kérdezőék. Ha nem elég a kaja nem az a logikus, hogy többet csinálsz?

Jobb játszani azt amit itt néhányan csinálnak, hogy ő bezzeg sose főz egy pasinak, meg játszani az eszüket?

Nekem nem fér a fejembe, hogy miért jobb így hozzá állni a dologhoz. Én pl örülnék, ha a párom jóízűen enne abból amit készítek, nem azon járna az agyam, hogy már megint felzabálta.. fuu ez a nő.. de persze kinek mi, mondom én rugalmas ember vagyok, képes vagyok felfogni azt is, ha én hibázok, csak itt nem értem az ellenszenvet.

Sokan talán rossz tapasztalatok révén beszélnek, mert kifogtak olyan idióta férfit aki valóban úgy tekintett rájuk, hogy cselédek és oldják meg neki a meleg ételt, mert az a dolguk vagy nem tudom..

Mellesleg én nem vagyok frusztrált, én nyugodt vagyok.. csak egyre inkább nehezen viselem el az emberi gonoszságot.

#18

Az a baj, hogy te is általánosítasz itt. Én ezeket a dolgokat ugyan úgy megcsinálom férfiként és ha lenne valaki akivel együtt élek akkor valószínűleg p is járna boltba és ha akar akkor nyilván főzne ő is, de tőle függetlenül valószínűleg én is. Ez a dolog szépen kialakul.. az is oké, hogy egyszer az egyik, egyszer a másik fél főz. Mondom, ezeket felnőtt emberek meg tudják oldani. Bár látszólag még sem.

Nem arról volt itt szó, hogy a kérdezőt cselédként kezelné a párja és anyagi csőd lenne számára a párja étkezése.

De mondom, felőlem legyetek ezen az állásponton én akkor sem fogom azt gondolni, hogy teher lenne többet főzni vagy így kéne viselkedni a másikkal.