Más hogy birja ezt?

"Elhagyni nem merem, mert már 35 éves vagyok, szóval lefőtt a kávé, ahogy mondani szokás. (és vékony sem vagyok"

Pont ezzel van a baj! Semmi önbecsülésed nincs! Sqját magadat lenézed, és hagyof, hogy kihasználjon és átgázoljon rajtad a férjed! Ennek akarnál te gyereket szülni? Nem vagytok egyenlő felek, és terrorban vagy tartva! Ha jönne egy gyerek szerinted mi lenne?

Aludna ülve ilyen hajcsár f@szkalap melett az akinek 6 anyja van! A külsődön tudsz változtatni, és az életeden is!

*saját

*hagyod

Bocsi elírtam telón

Anyagilag hogy állsz?

Mennyire stabil a munkád?

Én ezeket megfontolva döntenék. Bár ha kell és lehet, akár a szüleimhez is visszamennék...

Abban valószínűleg igazad van, hogy nem túl jók a pártalálási esélyeid - nem csak a saját adottságaid (kor, súly/kinézet) okán. Tényleg sok a gáz férfi, a jók vagy jobbak foglaltak. És ez marha szomorú meg fájó tud lenni, kevesen vágynak szinglin megöregedni... DE! ennél a durva cselédsorsnál még az is jobb.

Ó, hát akkor én ezt elengedném. És a későbbiekben sem annyira törekednék együttélős kapcsolatra. Csak valami lazára, mingliségre.

Ha valamikor lesz rá egy kis időd és energiád, olvasgass Angela Murinai írásokat. Akár csak a fb posztjaiból párat. De ha van kapacitásod, a 10 okom a haragra és az Anya szív c. könyvei nagy szemfelnyitók!

Ja és ebbe így gyereket semmiképp! Bele is rokkannál.

De amúgy is gondold meg jól... Ebben az országba és ebben a világban neki nem lesz jó, egyre inkább nem, neked pedig komoly problémákat okozhat a munkaerőpiacon.

Elköltözhetsz a saját lakásodba, hogy pihenj és hogy nyugodtan át tudd gondolni a helyzetet. Elmondanám neki nyíltan, hogy mi bánt, hogy nem jó cselédnek lenni.

Ha szeret átgondolja és változtat valamin, bejárónőt hamarabb talál mint feleséget.

Én 31 évesen 1 gyerekkel eljöttem Berlinből a férjemtől. Én is mindennap 4 félét főztem, átlátszó edényekbe rakosgattam, ez volt a mániája. Nem bántam meg. Igaz annyi pénzem mint mellette volt nincs, de szabadabb boldogabb vagyok.

Ha ez vigasztal más sem bírja sehogy az állandó megfelelési kényszert. Mivel jelenleg te most abban vagy, folyamatosan egy nagyon speciális dolognak kell megfelelned, ami számodra nem komfortos, sőt, kifejezetten bántó. Emiatt folyamatos fizikai és érzelmi kimerülésben is vagy (ezt jelenti a fáradtság). Feltöltődni nem tudsz, mert a szorongás behálóz, az egész életed eköré épül.

Gyereket erre semmiképpen ne vállalj, a gyerek semmilyen szinten nem steril, ez a partneredet gyakorlatilag teljesen ki fogja idegelni, amit rajtad vezet majd le. Emellett a gyerek meg is érzi, ha a szülei ilyen abuzív/rossz viszonyban vannak, ezzel gyakorlatilag megmérgeznétek őt.

Muszáj vele megbeszélned, hogy neked ez nem megy. Egyrészt nem normális, hogy egy teljes idős munka mellett te még a háztartást is egyedül vidd, segítsen be. Emellett adjon is le az igényeiből, a háztartás egy külön teljes idős munka. Jelenleg úgy néz ki, hogy te a kétszeresét látod el mindennek, gyakorlatilag a fizetetlen rabszolgája vagy otthon, ráadásul még az ő sztenderjeinek kell megfelelned. Ha nem érdekli, akkor meg hagyd el.

Bocsánat, de mi a fenének zárod magadat egy rossz, kiszolgáltatott helyzetbe? Van fizetésed, lakjál külön és akkor ugyanúgy takaríthatsz, de csak annyit amennyire kedved van. Az hogy 35 éves vagy, azt jelenti, hogy felnőtt ember vagy, nem azt hogy öreg. Nehogymár úgy éljél, hogy más mondja meg mit csinálsz. Amúgy meg 35 évesen simán találsz partnert, ráadásul olyat, aki nem bántalmaz téged verbálisan, mint a mostani párod, az is lehet, hogy még valóban azt kapnád meg a kapcsolattól, amit szeretnél; harmonikus családi életet és gyereket. Ezt ugyanis a mostani párod nem tudja biztosítani.

Ha egyedül nem megy, akkor menj el egy pszichológushoz, kezdj el dolgozni az önértékeléseden, a társfüggőségeden, és azon hogy miért helyezed magadat ilyen alávetett helyzetbe. Hidd el, hogy sokkal, de sokkal jobbat érdemelsz!