Párján kivül az embernek miért van szüksége barátokra?

2# "Ha nekiállsz panaszkodni egy nőnek, meg megosztani vele az érzelmeidet és a problémáidat, akkor nagy rá az esély, hogy elveszti a vonzalmát irántad"

Na ez az a pont, ahol a barátság fogalma elválik a kapcsolattól. Barátok előtt önmagad lehetsz, egy igaz barát mindig ott lesz, ha szar életszakaszban vagy, ha éppen nem tudsz erőt demonstrálni, csak ki akarod magad beszélni mondjuk, lazulni. De a kapcsolat nem erről szól, ott folyamatosan fent kell tartani a pozíciódat, a vonzalmat, az erős férfi képet. Ha ez akárcsak egy ponton is megtörik, jön más férfi a képbe, aki éppen jobb partinak tűnik. Szóval megintcsak ennyit erről a "párom a barátom" szövegről. Őszinte barátság létezik, őszinte kapcsolat nem. Még ha kifogsz egy megértő, intelligens nőt, aki támogat és elnézi neked hogy önmagad vagy, előbb utóbb ugynígy fog viselkedni, mert ez egy ilyen dinamika a két nem között, ezt nem lehet ésszel felülírni.

"Mert egy faszival nem lehet csajos dolgokról beszélni, vagy dolgokat művelni. Ahogy egy nővel is ritkán jön össze, hogy szereti a kanmurikat."

Na pl. nekem nem lenne olyan pasim, akivel nem lehet "csajosss" (akármit is jelentsen ez) dolgokról beszélni, meg olyan, aki kanmurizik.

Én azon a véleményen vagyok, hogy kellenek barátok, de a legjobb barátom a párom. Aki nem a legközelebbi ember hozzám, annak nem engedem meg, hogy belém dugjon bármit is.