Egy bizonyos kor után az embernek nincs is szüksége (igazi) barátokra, csak társaságra?
Lehet, hogy hülyeség korhoz kötni, és nekem régebben csak szerencsém volt, hogy volt egy nagyon jó, legjobb barátnőm, de így, hogy az élet elsodort minket egymástól, azt tapasztalom, hogy másoknak, csak társaság kell, amikor igényük van rá.
Én megértem, hogy 25 fölött már mindenki a párjára és a családalapításra gondol, (illetve amíg ez nincs, addig kell a "barát"), vagy ha van saját családja, avval van elfoglalva. De annyira bosszant, mikor úgy érzem valakivel jól érezzük magunkat, egyre közelebb kerülünk egymáshoz (barátilag), és hirtelen avval találom szembe magam, hogy ugraszt, ha magányos, viszont néha elfelejt levelemre, sms-emre reagálni, mert "nem ért rá".
Én egyszerűen nem akarok viszont így állni az emberekhez, hogy akkor reagálok, ha nekem kényelmes, és akkor keresem, ha társaságot akarok. Inkább koccolom az ilyen embert, mint hogy megpróbáljam, hozzá hasonlóan "lazán" fölfogni a helyzetet, mert ez engem borzasztóan leszív. Persze vannak haverjaim, akiket a "helyükön kezelek", de szörnyű, aki szintén lobogtatja, hogy mi mekkora barátok vagyunk, közben csak az ő kényelméhez, kedvéhez idomul a mi kapcsolatunk.. Van még remény, hogy felnőtt korban valódi barátságok szülessenek?
válasza: válasza:"Van remény, hogy felnőtt korban.."? Hogyne volna! Akkor van istenigazából!
Kedves Kérdező! Tudod te is: egy barátsághoz - barátságban - nagyon sok minden kell: elfogadás, őszinte és mély érdeklődés a másik fél iránt..odafordulás és odaadás, önzetlenség és alkalmazkodás. Legfőképpen pedig (szerintem) szellemi összhang. Nem egyszerű kapcsolat a barátság (semmi sem az: a szeretet, a szerelem talán még bonyolultabb). Te úgy érzed, nincs egyensúlyban az a mérleg: te "vagy ott" inkább..te vagy hajlandó többet adni.Jogos, hogy kapni is szeretnél, amikor szükséged van rá. Nem is tudom..én mindig és mindenben a "szó" híve vagyok. Üljünk le valahol, - beszéljünk róla. Ha igazi barátság (és a másik félnek csupán a habitusa más kicsit, mondjuk időnként jól esik neki az egyedüllét, és ebben vagytok "fázis-eltérésben") meg fogja érteni, hogy mit hiányolsz. Ha részéről csak érdek-kapcsolat, ez úgyis bebizonyosodik majd az első - tényleg embert próbáló - alkalommal, amikor nem kapod meg a várt empátiát, támogatást. Akkor már jobb lesz felszámolni az egészet: ne legyen egyoldalú függés. Az kiszolgáltatottság bármilyen érzelemben.
válasza: válasza:Felnőtt korban már jobban megválogatjuk a barátainkat, mert már több az élettapasztalatunk. De, nincs akadálya, hogy barátokra ill. társra leljünk, bár, nem egyszerű...
Az olyat én se szeretem, hogyha egy barátság egyoldalúvá válik. Jelenleg is van egy ilyen kapcsolatom, hogy az egyik, régi barátnő / bár, inkább csak jó ismerős / kezd úgymond egyre jobban távolodik a látóteremből. Csak én keresem, találkozót kerüli. Mondjuk, valahol megértem, évek alatt kicserélődtek a barátai, de azért mégse esik jól, hisz gyerekkorunk óta ismerjük egymást, együtt jártunk nyaralni, ide-oda, sőt, szomszédok voltunk.
Van viszont olyan, nagyon jó barátnőm, akit már lassan 15 éve ismerek. Bár, egy másfél évre megszakadt a kapcsolat egy félreértés miatt, de megint minden a régiben maradt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!