Minden barátnőm szép lassan lekopik rólam, már senki nincs, akit érdekelne igazából, mi van velem. Tényleg nem léteznek igazi, hosszú barátságok, vagy csak nekem nem jön össze?
25 éves vagyok, 2 gyermekem van, sok barátom volt, de nem úgy élnek, mint én, ők pörögnek, buliznak, dolgoznak, tanulnak (én is dolgozom és tanulok, csak itthonról...) és nem érdekli őket, mi van velem. Néhanapján eljönnek hozzám, azt is én kezdeményezem, ugyanúgy lehet velem bármiről beszélgetni, nem csak a családom körül forgok, én is ugyanolyan pörgős, dumagép, vidám csaj maradtam, mint voltam, mégse vonzom őket. Mindig figyelek rájuk, érdekel mi történik velük, mert szeretem őket, és nagyon fáj, hogy semmi kapcsolatom nincs már velük. Nem egy baráti kör ez, vannak akik ismerik egymást, de én mindenkit máshonnan ismerek. Régi barátságok, és újabb is van köztük, (lgrégebbi 12, legújabb 4 éves). Nem tudom, miért van ez, jó ember vagyok...és nem erőltetem rájuk magam. Igaz hogy én szoktam meghívni őket, de nem zaklatok senkit :)
A másik: 2 gyerek után is elég jól nézek ki, az alakom nemhogy visszanyertem, de jobb is lett szerintem, mint volt, szépnek érzem magam és a családomat is. Mégsem kapok ilyen irányú dicséretet, fél szót sem, pedig látványos a dolog, és nagyon jólesne, ha észrevennék, elismernék.
Van még valaki hasonló cipőben?
A 25 év körüli szinglinek nincs szüksége a te családi idilledre. Csak az látják, amire nem vágynak még. Vagy már vágynak, de nincs kivel. Az irigység emberi hiba.
Keress magadnak családos barátokat.. játszótéren, oviban, akárhol. Őket fogja érdekeli mi van veled és észre fogja venni, hogy lefogytál. Van más 25 éves is, 2 gyerekkel. Neki ugyanez a baja, hidd el.
És te se irigyeld a szinglik, gyerekmentes, házasságmentes 25 évesek világát. Az már nem tiéd. Fogadd el és élvezd a sajátodat. Egyszerűbb így :)
válasza:Egyszerűen más az életformátok, már más dolgok fontosan nektek. Nekik még nincs családjuk, a Te gondjaid már mások mint az övék.
ez nem azt jelenti, hogy nem lehet meghallgatni a másikat, de nyilván nem tudják átérezni a Te életedet. Te az övéket igen, mert részed volt abba is, de nekik idegen az ahogy Te élsz.
Én is fiatalon szültem, épp így jártam ahogy Te.
Ha visszagondolsz, hogy mikor is kezdődött az egész, szerintem egyet fogsz érteni velem.
Eleinte, amikor megszületett az elsőd, még hívtak, kerestek. Az elején nem értél rá, mindig volt teendő a pici körül. Ha elhívtak valahova nem tudtál elmenni. Ez teljesen normális, viszont ők folyamatos elutasítást kaptak.
Sajnos ahogy én látom, ezek a baráti kapcsolatok nem igen rendeződnek, hiszen amire akkorák lesznek a picik, hogy Te már szabadon mozogsz újra, nekik lesznek babáik, és ők nem fognak tudni menni sehova.
Szerintem az új, veled azonos élethelyzetben lévő anyukákkal próbálj meg barátkozni.
válasza: válasza:24 éves vagyok pici babával, a barátnőim nem távolodtak el
telefonon folyamatosan kapcsolatba vagyunk, ha valami buli van persze valaki házában akkor a párommal elmegyünk igaz csak 1-2 órára
havi 1szer 2szer találkozunk, dumálunk, vásárolgatunk
azért mert van egy gyerekem még barátaim is vannak és nem hanyagolom el őket így ők is folyamatosan érdeklődnek felőlem és látogatnak
te jó ég...annyira igazakat és szomorúakat írtok :(
az a típus vagyok, aki nagyon meg szeretne felelni a környezetének, de elsősorban önmagának, eddig voltam ez a vidám lány, aki mindenkit szeret, könnyen szerez ismerősöket, ha nem is barátokat, de olyanokat, akikkel lehet beszélgetni. És most nem tudom magam ebben hova tenni, magamat okolom érte. Pedig olyan csodák történnek velem mint anyával, hihetetlen, hogy nem érdekel senkit...
igen, én beleérzek az ő problémájukba, és az se érdekelne, ha csak róluk lenne szó, csak lássam már őket! Ragaszkodom hozzájuk, és sajnos, újak meg nincsenek...nem tudok játszótéren barátkozni, mindenki bizalmatlan, felszínes, csak könnyed és semmitmondó témák jönnek fel ha épp egy ismerős (vagy inkább már máskor is látott) anyukával beszélgetek. Értem én, hogy senki nem akarja kiadni magát, de így ezekből a kapcsolatokból nem lesz barátság. Oviba sajnos nem kerültünk be a nagyobbik srácommal, a kicsi meg még nagyon kicsi a bölcsihez is. Nincs hol barátkozni. Meg hát, én a régieket szeretném, mert őket ismerem, ők ismernek. Egyszerűen már nincs olyan ember az életemben, akinek én lennék a legjobb barátnője...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!